Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 48-49. (Budapest, 1977)

BARKÓCZI L. — CASTIGLIONE L. — SZABÓ M. — SZENTLÉLEKY T. — SZILÁGYI J. GY.: Antik művészet a debreceni Déri Múzeumból és más magyar gyűjteményekből

rekonstruálható motívuma inkább nőistenségre enged következtetni (vö. pl. a szandáloldó Aphrodité-típus kézfejjel Priapus-hermára támaszkodó változatait: A. Minto, Bd'A 6. 1912. 209 skk.; E. Künzl. Bonner Jb. 170, 1970, 127, B. 18. sz., 27. kép; 1. még a galliai agyagplasztika hermára támaszkodó Venus-típusát: F. Benoit, de symbolisme dans les sanctuaires de la Gaule, Brüsszel 1970, 9 skk.. 1. tábla), minthogy a férfiistenek általában vagy a hermának dőlnek, vagy alkarral, könyékkel támaszkodnak rá (ehhez, valamint a herma formájú szobortámaszokhoz általában 1. F. Muthmann, Statuenstützen, Heidelberg 1951, 16 skk. és passim; L. Castiglione, Szépműv. Múz. Közi. 13, 1958, 7 skk.; W. Fuchs, Der Schiffsfund von Mahdia, Berlin 1963, 12—4; E. B. Harrison, The Athenian Agora XI, Princeton 1965, 134 skk.). Császárkor, írod.: Oroszlán—Dobrovits, 35. 32. sz. SZ. M. 13. Hercules. Debrecen, Déri Múzeum IV. 15. M.: 9,6 cm. Tömör. Fekete patinával borított erősen korrodált felület, amely az arcot jóformán felismerhetetlenné teszi. A test közepe utólag kerek lyukkal átfúrva. A buzogány teteje és a jobb kézben eredetileg tartott tárgy (boroscsésze?) hiányzik. Az igen gyenge kvalitású szobrocska a szétterpesztett lábbal tántorogva botorkáló részeg Hercules jellegzetes kisplasztikái képtípusát testesíti meg. A hős jobb lábával erősen előre, bal lábával oldalt és hátra lépve, kiegyensúlyozatlan tartásban áll, fejéi jobbra és oldalra tartja, bal kezében buzogány és oroszlánbőr köpenye látható. Héraklés ittas állapotban való ábrázolása, főként Dionysos körében, a hellénizmus idejétől vált szokásossá (A. Furtwängler, ML I, 2. 1886—1890, 2249 sk.) többnyire a festészetben vagy domborműveken. A durva, vagy rongált állapota miatt élvezhetetlen debreceni darab, amelynek eredetiségéhez nem férhet kétség, néhány kitűnő párhuzama alapján (Hill, Catal. of Bronze Sculpt, in the Walters Art Gallery, 48, 98. sz., 22. tábla; G. Richter. Handbook of the Greek Coll. of the Metropolitan Mus., Cambridge Mass. 1953, 125, 104. tábla d; Bieber. The Sculpture of the Hellenistic Age. 140) érett hellenisztikus mintakép nyomán készült császárkori munka. írod.: Déri. Kat. 67. 15. sz. C. L. 14. Strigüis. Debrecen, Déri Múzeum R. V. 19. A kanál h.: 15,1 cm; sz.: 1,9 cm. A fogó h.: 13,8 cm; sz.: 2.2 cm. A kanál oldalán és hegyén kis hiány; a nyél két része modern csavarokkal összeerősítve. Sötétzöld, helyenként barnás patina. A nyél és a kanál különálló. A kanál derékszögben hajlik meg; külső részén bordázott csúcsos levél, amelyet bekarcolt vonalak tagolnak és kereteznek. A négyszögletes nyél két meghajlított szalagból áll. A hosszabb félgömb alakú bemélyedésben és ennek két oldalán egy-egy rúdban végződik, a kanál tartásra. A félgömb alakú bemélyedés fölött a nyélen egy fekvő és egy álló bélyegző kivehetetlen mintával: a hasonló példányok alapján az alsó szignatúra, a felső figurális ábrázolás lehetett. A típusról és fennmaradt példányairól Lindenschmidt. AuhV II. 9. füzet, 4. tábla, 6. kép; Slg. Niessen, 182, 3581. sz. és 115. tábla; Richter, Metr. Mus. Bronzes. 296—297; The Swedish Cyprus Exp. IV, 3, Lund 1956, 113, 33. kép, 2. és 12 szám (az előbbi vasból). Déri kéziratos feljegyzése szerint a debreceni példány Konstantinápolyból, ásatásokból került hozzá. A ciprusi lelőhelyű darabok alapján ez nem elképzelhetetlen. Korai császárkor. írod.: Déri. Kat. 70, 19. sz. SZ. J. GY.