Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 48-49. (Budapest, 1977)

BARKÓCZI L. — CASTIGLIONE L. — SZABÓ M. — SZENTLÉLEKY T. — SZILÁGYI J. GY.: Antik művészet a debreceni Déri Múzeumból és más magyar gyűjteményekből

FÜGGELÉK 1. Szakállas férfi szobrocskája. Debrecen, Déri Múzeum, R. IV. 2. M. : 11 cm, a jobb lábán lévő csappal 12,5 cm. Bronz, barnásfekete patina. A felemelt jobb és az ökölbe szorított bal kézben felismerhetetlen tárgy. A szakállas, ruhátlan férfialak mintázása és felületének kidolgozása kétségtelenné teszi, hogy nem antik munka. Az azonos típusú bronzok egy sorozatáról L. Planiscig mutatta ki, hogy reneszánsz koriak (Jb. d. Kunsthist. Sammlungen in Wien N. F. 9, 1935, 80—83). A. Andren (Opusc. Athen. 1, 1953, 98—103) a típus antiknak tartott s a biztosan reneszánsz-koriaktól kidolgozásukban és többnyire kisebb méretükben is különböző példányait vizsgálva, legtöbbjüket a reneszánsz típus későbbi utánzatainak találta (egy nála nem szereplő példány: Bologna, Mus. Civ. BR. 228, ex Palagi 1824), néhány darabnál azonban nyitva hagyta annak a lehetőségét, hogy a reneszánsz szobrok authentikus antik elődjei. Ezek közé tartozik a genfi Musée d'Art et d'Histoire szobrocskája (Andren, 4. kép és 99, a korábbi irodalommal). A debreceni példány ezzel mind méretben, mind a mintázás részleteiben (fejtartás, beállítás, a test és az arc elmosódó formái) olyan mértékben egyezik, hogy a két darab kétségtelenül azonos műhelyben készült. A genfi példány a sorozat egyetlen darabja, amelynek állítólagos lelőhelyéről adat van (Avenches, de ennek problematikusságáról Andren, i. m. 102). A fentiek alapján azonban nyilvánvaló, hogy a genfi szobrocska is, ugyanúgy, mint a debreceni, a reneszánsz típus későbbi utánzatai közé tartozik. írod.: Déri. Kat. 66. 2. sz. SZ. J. GY. 2. Szandáloldó Aphrodité. (31. kép) Debrecen, Déri Múzeum IV. 14. M.: 18,4 cm. Üreges öntésű bronz; sötétzöld patina, helyenként rézvörös alapszín. A fürdésre készülő, saruját lehúzó Aphrodité közel 200 változatban (márvány, bronz, terrakotta, elefántcsont stb. szobrok és síkművészeti alkotások; listájukat 1. E. Künzl, Bonner Jb. 170, 1970, 138 skk.) ismert ábrázolásának egyik képviselője. A típus sokat vitatott, leggyakrabban kisázsiai készítésűnek tartott eredetijének keltezése az i. e. 3. század vége és az i. e. 2. század vége között ingadozik. (A legfontosabb irodalom: G. Lippold, Gr. Plastik, München 1950, 326 sk.; M. Bieber, The Sculpture of the Hellenistic Age. New York 1955, 99, 74—5. jegyzet és 144, 70. jegyzet: D. M. Brinkerhoff, AJA 62, 1958, 222.; Üj monografikus feldolgozás: Künzl, i. m. 102 skk., jó érvekkel amellett, hogy a féléletnagyságú bronz eredeti i. e. 230—190 körül Nyugat-Kisázsiában készült.) A debreceni darab a főleg a jobb láb külső oldalán felismerhető öntővarratnyomok, valamint a véséssel, cizellálással és reszeléssel hangsúlyozott, eredetileg igen elmosódott részletek után ítélve a típus egy római kori kisbronz képviselőjéről leformázott öntőformákból készült. írod.: Déri, Kat. 67, 14. sz.; Künzl, i. m. 148, B 16. sz. SZ. M.