Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 48-49. (Budapest, 1977)

BARKÓCZI L. — CASTIGLIONE L. — SZABÓ M. — SZENTLÉLEKY T. — SZILÁGYI J. GY.: Antik művészet a debreceni Déri Múzeumból és más magyar gyűjteményekből

el, közepéből vertikális kétrészes felfüggesztő fül emelkedik ki. Az aljon háromszoros bemélyített koncentrikus kör közepén STROBILI bélyeg. 1. század 2. fele. írod.: Szentléleky, 98, 154. sz. SZ. T. 4. Egyégős agyagmécs. M. : 4,5 cm; h. : 10,3 cm. Világos barnássárga agyag helyenként feketébe játszó barnásvörös mázzal. Kerek csésze, kerek orrvégződéssel. Az orr felülete trapézvonallal csatlakozik a két barázda között reliefgyűrűvel elválasztott discus szegélyéhez. A trapézvonalú csatlakozás két külső sarkában egy-egy pontdísz. Átfúrt, korong alakú fül, felületén két barázda. A bemélyülő discuson az orr felőli részen levegő-lyuk. A discuson relief: talajvonalon jobbra lépő ruhátlan Amor vállán átfektetett rúdon két vödröt visz. A rudat felemelt bal kezével tartja, leengedett jobbjában szőlőfürt. Alacsony, sima talpkorong. A kerek orrvégződésű és trapézvonallal a discushoz csatlakozó, relief díszes mécsesek készítése Görögországban kezdődött az 1. század végén (Broneer 90—102), s használatuk a 2. században általános volt. Az ábrázoláshoz: Slg. Niessen, 99, 1879. sz.; O. Waldhauer, Kaiserliche Eremitage. Die antiken Tonlampen, St. Petersburg 1914, 44—5, 529. sz.). SZ. T. 5. Egyégős agyagmécs. M.: 3,2 cm; h.: 12,2 cm. Világosokker színű, narancssárga festésű agyag. Relief díszű volutás mécs. Az orr íves záródású. A keskeny vállperemet a discustól két körbefutó vályat választja el. A bemélyülő tányéron öreg Silenus derékig meztelen alakja. Köpenyének egyik szegélyét baljával feltartja, a másik szegélyét jobb karján átveti. Mögötte thyrsos, jobb kezében edény. Az orr tövénél kanócigazító lyuk. A körbefutó vályattal elválasztott, alig kiemelkedő alj közepén benyomott planta pedis jel, az orr felőli szegélynél domború V vetű. A típusnak ez a változata Tiberius császár uralkodása idején volt igen népszerű. Finom kidolgozása is arra mutat, hogy a korai példányok előállításának idején, Itáliában készítették. Alján a planta pedis jel és a domború V betű észak-itáliai műhelyre mutat (vö. Antiken aus rheinischem Privatbesitz, Köln 1973, 121, Nr. 181 és Taf. 83; egy másik, azonos formából készült példány: Columbia, Univ. of Missouri 67.66, 1. Guide, Case 6, 24). írod.: Oroszlán—Dobrovits, 46, K 30. sz.; Szentléleky, 67, 73. sz. SZ. T. 6. Egyégős agyagmécs. (23. kép) M. : 3,2 cm; h. : 4,9 cm. Krémsárga agyag, barnásvörös bevonattal. Az orron égési nyom. Rendkívülien finom kidolgozású, igen kis méretű példány. A sugárvető palmetta alakú, alján volutákkal. A csészével együtt öntött vertikális fogórész kicsiny lyukkal áttört. A sugárvető tövénél kiemelkedő peremmel körülvett beöntőnyílás. A mécses egész felső részét szatír-maszk díszíti, lófülekkel. Az átfúrt szemek és a maszk szájürege levegő-lyukak szerepét is betöltötték. Sima talp, halványan kivehető peremmel. A fej alakú mécsesek készítési ideje az i. e. 1. század második fele és az i. sz. 1. század első fele. A korai példányok még a késő-hellénisztikus kor finom vonalait mutatják. Igen gyakoriak Egyiptomban. A fenti kisméretű mécses finom vonalai is még korai készítésre engednek következtetni, különösen, ha a palmetta nyújtott, gondosan kidolgozott vonalait nézzük. Ugyancsak korai készítésre utal az égőlyuk széles pereme. A méretből arra lehet következtetni, hogy valamely szűkebben meghatározható célra (sírmelléklet, gyermekjáték stb.) használták. Az agyag változatok előképeit a bronzmécsek között lehet keresni.