Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 48-49. (Budapest, 1977)

BARKÓCZI L. — CASTIGLIONE L. — SZABÓ M. — SZENTLÉLEKY T. — SZILÁGYI J. GY.: Antik művészet a debreceni Déri Múzeumból és más magyar gyűjteményekből

ifjú Attis (vö. H. Hepding, Attis, Giessen 1903, 172, 2Ô6 sk. és 215) a jelek szerint széles körökben keresett képtípust jelentett. Kialakulása idejére már maga az idilli megfogalmazás is jellemző, kedveltségét pedig zsánerszerű közvetlensége mellett az Orpheusra emlékeztető és a dionysosi körhöz kapcsolódó jellegével magyarázhatjuk. Korai császárkor, írod.: Oroszlán—Dobrovits, 24,D 37. sz. C. L. 3. Álló Venus. (17. kép) M. : 31,6 cm. Téglaszínű agyag, csillámszemcsékkel. Kétrészes negatív formából, hátul vázlatosan mintázva. Töredékekből összeragasztva. A típus a késő-hellénisztikus agyagplasztikában alakult ki (Winter II. 220,4; Wiegand-Schrader, Priene, 342, 397. kép; S. Mollard-Besques, Musée du Louvre. Catal. des Fig. en Terre-cuite II, Párizs 1963, 31. tábla a; stb.). A császárkorban a görög műhelyek kedvelt tárgya maradt a testét felfedő Aphrodité (2 példány az athéni Kanellopulos Múzeumban; M. Velickovic, Mus. Nat. Beograd, Catal. des terres cuites grecques et romaines, Beograd 1957, 101 sk., 50—2. sz., XIX. tábla; vö. Leningrád, Ermitage G.2245, ill. fordított kartartással G.2232—3), de a típus motívikailag egyszerűbb változatai a Dunavidéki és a nyugati provinciákban is elterjedtek, és még a 3. századot is megélték (1. további szakirodalommal Póczy, K., Bud. Rég. 20, 1963, 241 skk.). A budapesti példány anyaga és stílusa alapján talán az észak-görögországi kör alkotása (vö. a belgrádi, Amphipolisból származó példányokkal: Velickovic, i. h.), amely a myrinai koroplasztika koracsászárkori klasszicista irányzatával rokon törekvéseket tükröz (vö. pl. Mollard-Besques i. m. 25, 27. tábla b). 1. század. SZ. M. 4. Diadémás női fej. (18. kép) Debrecen, Déri Múzeum I. 9. M. : 6,8 cm. Vöröses színű, csillámszemcsés agyag. Kétrészes formából, a haj préselés után átdolgozva. Töredék szoborról, a nyak alul egyenesre levágva; a fejtartás után ítélve leginkább Aphrodité pillérhez támaszkodó szobrához tartozhatott (vö. Mollard-Besques, Musée du Louvre, Catal. des Fig. en Terre-cuite II, 25. tábla b—

c). A kisázsiai későhellénisztikus koroplasztika szellemét őrző alkotás (vö. Mollard-Besques, i. m. 24. tábla e, 202. tábla g; A. Laumonier, Exp. Arch, de Délos XXIII, Párizs 1956. 50. tábla, 481. sz.), a hajviselet azonban koracsászárkori készülésre utal (vö. pl. a Ny Carlsberg Glypt. 747. számú Livia-portréjával.). 1. század 2. negyede. írod.: Déri, Kat. 60, 9. sz. SZ. M. 5. Ifjúfej. (19. kép) Állítólag Görögországból. M.: 3,64 cm. Sárgásbarna agyag, szürkésfehér bevonat és a hajon fekete festés maradványai. Töredék szoborról; a fej elülső, negatív formából préselt része. Portrévonásokkal jellemzett ifjúfej, valószínűleg kisázsiai görög műhelyből (vö. Mollard-Besques, Musée du Louvre. Catal. des Fig. en Terre-cuite II. 119, 145. tábla b; C. Grandjouan, The Athenian Agora VI, Princeton 1961, 17, 389, sz., 8. tábla). A darab hajviselete alapján a Nero-kor alkotása. (Vö. a nagyszobrászat köréből: V. Poulsen, Les portraits romains I, Koppenhága 1962, 137, 120. sz., CXCV. tábla; egykorú itáliai terrakották: H. v. Rohden, Die Terrakotten von Pompeji, Stuttgart 1880, 49, XXXVII. tábla, 2. sz.). 1. század 3. negyede. SZ. M. 6. Diadémás női fej. Debrecen, Déri Múzeum I. 10. Pannóniából. M. : 7,7 cm. Narancsszínű agyag apró kvarcszemcsékkel; némi rózsaszínű festés nyomai.