Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 48-49. (Budapest, 1977)

BARKÓCZI L. — CASTIGLIONE L. — SZABÓ M. — SZENTLÉLEKY T. — SZILÁGYI J. GY.: Antik művészet a debreceni Déri Múzeumból és más magyar gyűjteményekből

gású felület. A test lemezből van kalapálva, a tömör öntésű fülek külön készültek, és fölül két, alul egy szegeccsel voltak a testhez erősítve. A talp is külön készült. A kihajló szélű, kúp alakú fedő lemezből van kalapálva; anyaga más összetételű, mint az edényé, de talán eredetileg is hozzátartozott. A váza testét a nyaktól relief gyűrű választja el. A fülek alul levél alakú attache-sal támaszkodnak az edény vállához; fogórészükön középen és két szélen gyöngysor-dísz. A szájperemnél a fülek kettéválnak, és két oldalt gyöngysorral szegélyezett, rovátkolással és rotellákkal díszített szalagok formájában illeszkednek a bordázott szájperemhez. A fülek fölső részén középen a szájperemnél domborműves levéldísz. Az amphora-forma rendkívül ritka a római bronzedények között. Formában és a fül kiképzésében igen közelálló a fenti edényhez egy galliai kancsó (Espérandieu-Rolland, Bronzes antiques de la Seine Maritime, Párizs 1959, 70, 142. sz. és 142. tábla). 2—3. század. S7 y rY c. TERRAKOTTÁK 1. Attis. M.: 11,75 cm. Téglaszínű agyag, fehér alapozás maradványai, rajta sárga és rózsaszín nyomok. A szobrocska két formából, vagy egy előoldali formából készült, és a hátoldalát szabadon, de modellálás nélkül készítették. Alul üreges. A bal alsó kar és a hátsó perem alul sérült. Sziklán ülő. mindkét kezével a szájához emelt syrinxen játszó keleti öltözetű Attis. Az ifjú lábait keresztbe teszi, jobb lábát helyezve a bal elé. Az alakhoz képest eléggé nagy szikla oldalán — Attis bal keze felől — domborműben ábrázolt lagobolon. A darab legközelebbi párhuzamai a Balkán-félszigetről, Amphipolisból és Odessosból származnak (London, British Mus. C 400: R. A. Higgins, Greek Terracottas, London 1967, 48. tábla F; Várna, Arch. Mus. II. 2441: Tz. DermisovaNeltchinova — G. Tontcheva, Terres cuites antiques en Bulgarie, Sofia 1971, 71, 96. sz.; A típusról M.-J. Vermaseren, The Legend of Attis in Greek and Roman Art, Leiden 1966, 19 sk., 5a típus), nagyon valószínű tehát, hogy a budapesti példány is balkáni eredetű, és görög műhelyben készült. Nem tekinthető véletlennek, hogy a görög Attis-terrakották fő lelőhelye és elterjedési területe a Kisázsiával szomszédos görög Balkán-vidék volt, s e terrakották nagyjából abban az időben kezdtek tömegesebben készülni, midőn a Magna Mater kultuszt Rómában is meghonosították, s egyben a szóban forgó balkáni területek is római uralom alá kerültek. I. e. 2—1. század. C. L. 2. Attis. M.: 13,25 cm. Barna agyag; üreges, alul nyitott, csak elöl modellált, két részből összeillesztett szobrocska. Csak a hátoldal alsó részén kisebb hiány. A tartás- és az alakfelépítés az előbbi terrakottával teljesen megegyező művészi fogantatásra vall, a kivitelezés viszont lényegesen silányabb. A frígiai sapkás ifjú az előbbitől nagyobb köpenyével, a keresztbe tett lábak fordított tartásával, valamint főleg abban különbözik, hogy csak a jobb kezével fogja a syrinxet, bal keze teljesen köpenybe van burkolva, s feltehetőleg ebben a kezében sejthetjük a lagobolont. A típus és az analóg darabok ugyanúgy a Balkán felé mutatnak, azzal a különbséggel, hogy ez a változat, a jelek szerint, szélesebb körben terjedt el és tovább élt az előzőnél (1. a típushoz Vermaseren, The Legend of Attis, 19, 2. sz. ; a legközelebbi analógia Amphipolisból: uo. VIII. tábla, 3. sz.). A budapesti darab többször utánaformázott mintaszármazékból készült, amelyen a felület teljes összemosódásán csak az újramintázás során eléggé durván bekarcolt részletvonalak segítenek valamicskét. Tárgyilag érdemes megjegyezni, hogy a muzsikálással unalmát elűző pásztorként bemutatott