Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 48-49. (Budapest, 1977)

BARKÓCZI L. — CASTIGLIONE L. — SZABÓ M. — SZENTLÉLEKY T. — SZILÁGYI J. GY.: Antik művészet a debreceni Déri Múzeumból és más magyar gyűjteményekből

M. Bieber, Jdl 32, 1917, 83—4: a típus előzményeihez, eredeti jelentéséhez 1. J. Marcadé, BCH 76, 1952, 596 skk.). A szakállas arc Alkamenés Hermès Propylaiosának továbbképzése, de a római másolatokra és átfogalmazásokra jellemzően az előképet különböző stílus- és ikonográfiái elemek elegyítésével nem csekély mértékben átalakítja (a klasszikus szakállas herma-típusokhoz 1. L. Curtius, Zeus und Hermes, München 1931, 75 skk.; vö. R. Lullies, Die Typen der griechischen Herme. Königsberg 1931, 51 skk.; továbbá Hermes Propylaios problémájához és az új-attikai változatok kérdéséhez 1. E. B. Harrison, The Athenian Agora XI, Princeton 1965. 122—134; vö. J. Marcadé, Au Musée de Délos, Párizs 1969, 146 skk.). Az ..Ariadné"-fej az ún. Barberini Apollo-típus eredetijét követi (Lippold. i. m. 226, 276, 7. jegyzet; vö. L. Savignioni, Ausonia 2, 1907, 16 skk., 41—42, 4. jegyzet). A típus képviselőinek többségét így ikonográfiailag HermésApollón hermának nevezhetjük (vö. Lippold, i. m. 159—160, 226; Marcadé, BCH 623), a budapesti darab szakállatlan arcának nőies formái és a hajában lévő diadéma viszont arra utalnak, hogy ez a változat Ariadnét és Dionysost ábrázolja (vö. Marcadé, BCH i. h.). A kettősherma a női arc szem-jelölése alapján a sorozat késői tagja. 2—3. század fordulója. SZ. M. 11. Iulia Domna -portréja. Debrecen, Déri Múzeum VIII. 9. M.: 56 cm. Márvány. Csak a fej és a nyak kis része eredeti; az orr kiegészített, a buszt modern. A szájon nagyobb, az állon és a hajon kisebb sérülések. Septimius Severus császár 217-ben meghalt felesége. Középen elválasztott, hullámos, hátul kontyba font paróka, a fülek irányában két oldalt kis tincs lóg ki alóla. A pupilla félgömb alakban bemélyítve, bekarcolt körrel körülírva. Az ún. Gabii-típus képviselője (J. Meischner, Das Frauenporträt der Severerzeit, Berlin 1966, 30—42). 3. század eleje. írod.: Déri, Kat. 81. 8. sz.; Kádár, Z., Annales Mus. Déri 1957. 55—6, 60, IX—X. tábla; J. Meischner, fentebb i. m. 31, 8. sz., 39. SZ. M. 12. Női portréfej. Debrecen, Déri Múzeum VIII. 8. M.: 28 cm. Sárgásfehér, valószínűleg pentelikoni márvány. Az orr letörött, az áll és száj sérült, a homlokon egy darab kitörött, a nyakon két négyzetes kivágás. Középen elválasztott haj, amely oldalt hullámos, hátul nagy kontyba csavarodik (ún. sisak-frizura). A szemöldök rovátkolással jelölve. Fölfelé néző szemek, bemélyített pupilla, bekarcolt nagy szemgolyó. A minden valószínűség szerint azonos személyt ábrázoló arcképszobrokból ítélve (E. Berger, Staat. Kunstslg. Kassel. Antike Kunstwerke. Neuerw. 1961. Kassel 1962, 7. sz., 22—4, 48; M. Korkuti, Shqiperia arkeologjike — L'Albanie archéologique, Tirana 1971, 110. tábla; R. Brilliant, Rőm. Mitt. 82, 1975, 135 skk., 25—7. tábla) nem magánportréról van szó; eddig Manlia Scantilla ábrázolásával próbálták azonosítani (így Déri katalógusában a debreceni darabról; Brilliant, i. m. 140—1, az D. E. Browngyűjteménybe tartozó fejről), azonban a portré hajviseletének a császárnő-frizurákkal való összevetése alapján a 2. század végénél későbbinek látszik (vö. a 223-ban meghalt Iulia Maesa hajviseletével: K. Wessel, Arc. Anz. 1946—47, 63—4; V. Scrinari, Bull. Com. di Roma 57, 1953—55, 130—1, 14. kép.; vö. J. Meischner, Das Frauenporträt der Severerzeit, 154 skk.). A debreceni fej márványa alapján görög műhelyben készülhetett. 3. század első negyede? írod.: Déri, Kat. 81, 8. sz.; Kádár, Z., Annales Mus. Déri 1957, 56—8, XI— XII. tábla; J. Meischner, fentebb i. m. 156, 90. sz., 162.