Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 48-49. (Budapest, 1977)

BARKÓCZI L. — CASTIGLIONE L. — SZABÓ M. — SZENTLÉLEKY T. — SZILÁGYI J. GY.: Antik művészet a debreceni Déri Múzeumból és más magyar gyűjteményekből

stílusú és méretű fejek a kisázsiai oszlopos szarkofágokon találhatók (vö. R. Delbrueck, Jdl 28, 1913, 295, 6. kép b, d; H. Wiegartz, Kleinasiatische Säulensarkophage, Berlin 1963, 73 skk.); a debreceni darab esetleges szíriai lelőhelye (Kádár a Kaffá-t különösebb indok nélkül Jaffa-Joppe-ra javította) e szarkofágtípus elterjedési területébe esik (Wiegartz, i. m. 21, 143 skk.). 2. század 2. fele. írod.: Déri, Kat. 80, 3. sz. ; Kádár. Z., fentebb i. h. és VII—IX. tábla. SZ. M. 8. Tyché-fej. Debrecen, Déri Múzeum VIII. 16. Svistov-Novae-ból (Bulgária). M.: 10,5 cm. Thasosi márvány. Töredék szoborról, az orr sérült. Hátrafésült hullámos, hátul kontyban végződő haj, amelyet falkorona díszít. A fej hátsó oldala elnagyoltan van faragva. A városvédő istenség hellenisztikus típusára visszavezethető ábrázolás (vö. T. Dohm. Die Tyche von Antiochia, Berlin 1980, 43 skk.; J. Gy. Szilágyi, Tyche in Enc. d. Arte Ant. VII, 1966, 1038—1041; a debreceni fej meghatározásában problémát okozó Tyché-Kybelé ikonográfiái rokonság miatt, Kybelé ikonográfiájához a római művészetben 1. M. Bieber, The Statue of Cybele in the J. Paul Getty Museum, Malibu 1968, további irodalommal; vö. Vermeule-Neuerburg, Catal. of the Ancient Art in the J. Paul Getty Museum, Malibu 1973, 27—8, 58. sz.). Anyaga készülési helyének lokalizálásában nem perdöntő értékű (a thasosi márvány császárkori használatához 1. E. B. Harrison, The Athenian Agora XI, Princeton 1965. VII. lap), valószínű azonban, hogy a fej görög műhelyben készült (vö. E. Paribeni, Catal. d. Scult. di Cirene, Róma 1959, 425—8. sz., 184. tábla; Römer in Rumänien, Köln 1969, 204, F 54. sz., 70. tábla.; A novae-i ásatásokhoz, a nem helyi készítésű szobrászati anyag említésével és szakirodalommal 1. M. Cicikova, Novae in Enc. Arte Ant. Suppl., 1970, 551—2.) 2. század. írod.: Déri, Kat. 82, 16. sz.; Kádár, Z., Annales Mus. Déri 1958—59, 24—6, 30, III—VI. tábla. SZ. M. 9. Dionysos-fej. Debrecen, Déri Múzeum VIII. 7. M.: 28,25 cm; sz. : 26,15 cm; mélység: 22.2 cm. Márvány. A fejtető és az orr sérült, hátul kivágva nagyobb darabból. Szembenéző arc, homlokán szalag és szőlőkoszorú. A faragás éles vonásai, valamint az alulnézetre számító beállítás arra mutat, hogy a fej architektonikus rendeltetésű tagozatot díszített; a kidolgozás részletei a dekoratív hatást tartották szem előtt. A Déri-katalógus „szmirnai márvány" megjelölése alighanem a lelőhelyre utal. A darab nyilván a kisázsiai partvidék egyik görög műhelyében készült. A művészeti kört, amelybe tartozik, mindenekelőtt az aphrodisiasi épületdíszítő szobrászat anyaga szemlélteti (vö. G. Iacopi, Mon. Ant. 38, 1939, 118 skk.; I—L. tábla, az idevágó smyrnai, ephesosi, milétosi stb. darabok tárgyalásával). 2. század 2. fele. írod.: Déri. Kat. 81, 7. sz.; Kádár, Z., Annales Mus. Déri 1958—59, 26—7, 31. X—XII. tábla. SZ. M. 10. Kettősherma. (5. a—b kép) M. (kiegészítéssel): 24,6 cm. Mészkő. Herma felső részének töredéke, a fejtetőn csaplyukkal. Nyaktól lefelé kiegészítve, mindkét arcon számos felületi sérülés és kopás. Az archaizáló hajviseletű, hajfonatos és szakállas, ill. nőies arcú, hajfonatos, diadémát viselő fejből komponált darab az új-attikai művészetben kialakult, hagyományos nevén Dionysos-Ariadnéhermának nevezett típust képviseli (G. Lippold, Kopien u. Umbildungen griechischer Statuen, München 1923, 159 skk., felhasználásukról uo. 163 skk.; vö.