Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 48-49. (Budapest, 1977)

BARKÓCZI L. — CASTIGLIONE L. — SZABÓ M. — SZENTLÉLEKY T. — SZILÁGYI J. GY.: Antik művészet a debreceni Déri Múzeumból és más magyar gyűjteményekből

nyomok a köpeny redőinek és az almáknak a jelzésére, a fejen sehol. Elöl gondosabb kidolgozás, oldalt és hátul jóval elnagyoltabb; a fej — főleg bal oldalt — alig kifaragott, elmosódó vonásokkal. A lineáris-szögletes stílus, az aránytalanul széles felsőtest, az oroszlánbőr, köpeny és az alattuk levő szikla (?) motívumának tisztázatlansága, a még jóval nagyobb méretű márványszobroknál is szükségtelen támasztórúd a csípő és a jobb kéz között provinciális mesterre mutat. Az alaptípus története a klasszikus korig vezethető vissza (vö. G. Hafner, Arch. Anz. 1952, 86—102), de két nagy jövőjű változata, a Hercules Chiaramonti (Amelung, Skulpt. Vat. I, 506—507, 294. sz. és 52. tábla; W. Fuchs, in Helbig-Speier, Führer F', 274, 361. sz., a korábbi irodalommal) és a Hercules Lenbach (H. v. Steuben, in Helbig-Speier, Führer III'

1

, 273, 2351. sz., a korábbi irodalommal; J. Marcadé. Au Musée de Délos, Párizs 1969, 380. és 63. tábla, A.721) nyilvánvalóan Lysippos körében alakult ki. A ránk maradt későhellénisztikus és római másolatokon és átfogalmazásokon gyakori különböző stílus- és ikonográfiái elemek keveredése. Ez rendkívül nehézzé teszi annak meghatározását, hány későklasszikus-korahellénisztikus mintaképpel kell voltaképpen számolni, és ezek milyen változásokat értek meg a római korig (jól mutatja a helyzet szinte áttekinthetetlen bonyolultságát Johnson, Lysippos, Durham 1927, 208— 212). A baracskai szobrocska beállítása a Ludovisi-gyűjteményben őrzött és a délosi szoborével azonos, csak a klasszicizáló egynézetű kiterítettség még inkább hangsúlyozott rajta, mint azokon; a testmintázás expresszivitása is túlmegy a klasszikus mintaképeken, de inkább a provinciális műhely sajátossága, mint a középső hellénizmus „pergamoni" stílusának visszhangja. A szakállviselet általános a lábak tartását megfordítva mutató Chiaramonti-változatnál. Mindkét változat kisméretű márvány- és bronzmásolatai gyakoriak Noricumban és Pannoniában (Sacken-Kenner, Die Sammlungen des k. k. Münz- u. Antiken-Cabinetes. Wien 1866, 48.. 50. és 101c. sz.; E. Swoboda, Carnuntum. Wien 1953,

2 17. tábla, 3. kép: Arch. Ért. 1894, 107, Sopron környékéről; R. Fleischer, Die röm. Bronzen aus Österreich. Mainz 1967. 119—120 és 82—84. tábla). A debreceni szobrot 1876-ban sírleletben találták. Függetlenül esetleges korábbi kultikus rendeltetésétől (vö. J. Fitz, Culte d'Hercule dans les régions éravisques, Székesfehérvár 1957, 19—20) a sírba nyilván elsősorban mint az Alvilágból visszatért és a küzdelmei után az Olymposra jutott hérosz ábrázolása került (Herculesnek erről a szerepéről és ennek különböző aspektusairól 1. elsősorban J. Bayet most újra kiadott két tanulmányát: Idéologie et plastique, Párizs 1974, 199—375, főként összefoglaló fogalmazását a 329. lapon). 2. század. írod.: A. Bauer. Arch.-Epigr. Mitt. 3 (1879), 125 (képpel): Récsey, V., Pannónia ókori mythológiai emlékeinek vázlata. Budapest 1898-, 43. tábla, 1. kép; Reinach, Rép. stat. II, l,

2 1908, 212, 1. kép; Déri, Kat. 81, 10. sz.; Fitz, J. fentebb i. h. ; Szilágyi, Antik művészet, 20. kép. SZ. J. GY. 4. Kétalakos sírkő. Debrecen, Déri Múzeum VIII. 13. M.: 85 cm; sz.: 57 cm; vast.: 12 cm. Durva szemcséjű, szürkés mészkő. A kő jobb felső sarka letörött, szélein kisebb kitöredezések, az arcok kopottak. Két kompozit fejezetes pillérfő és fölső fogazott gerenda által alkotott aediculában két szemköztnézetben ábrázolt álló, köpenyes alak domborműve. A bal oldali férfi tógában, tunicában, baljában irattekercset tart; a jobb oldali nőalak tunicában és köpenyben. Fölöttük bekarcolt felirat: KAAYÁIE TEN0IE XAIPE \ KAAYAIA L1IZTI XAIPE Hellenisztikus eredetű sztélé-típus, (Sprincz, E., Annales Mus. Déri 1962— 64, 351—2; vö. M-Th. Couilloud, Exp. Arch, de Délos XXX, Párizs 1974, 136