Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 46-47. (Budapest, 1976)
SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY — SZABÓ MIKLÓS: Antik művészet a debreceni Déri Múzeumból és más magyar gyűjteményekből
19. Magna Graecia-i terrakották. Rioneróban, Melfi mellett, 1861-ben végzett magyar ásatásból. A lelet, amely, bár nem tudományos feltárás eredménye, kétségtelen hitelessége miatt több szempontból érdekes, az alább említendő vázákkal és a kiállításon nem szereplő darabokkal együtt külön tanulmányban kerül részletes feldolgozásra. Az anyag nem egykorú, de egészében i. e. 4—3. századi. a) Kerek Silénos-maszk. Átm. : 20,4 cm. Barnásvörös szemcsés agyag. Szélén kis törés. Hátul sima, de valószínűleg architektonikus díszítésre szolgált (vö. azonban S. L. Dyson, Arch. Class. 24, 1972, 281—282). Tarentumi típus (vö. C. Laviosa, Arch. Class. 6, 1954, 245, no. 42 és tav. 76, 4, további irodalommal). I. e. 4. sz. eleje. írod.: Szilágyi J. Gy., Budapest 12 (1974) 10. sz., 25 (ill.). b) Álló nőalak. M.: 12,4 cm. Sárgásbarna agyag. Ragasztva, a fej hiányzik. Halványkék festés nyomai. Az alakkal egybemintázott talapzaton jobb lábára nehezedő nőalak peplosban; jobb karja az oldalán, a bal a melle előtt keresztben felemelve. A típushoz: Winter II, 76,3. I. e. 4. sz. eleje. c) Álló nőalak. M. : 14,3 cm. Sárgásszürke agyag. A fej hiányzik. Talp nincs. Bal lábára nehezedő nőalak hosszú chitónban és köpenyben, amely mindkét kezét elfedi; a köpeny alatt felemelt jobb keze a redőket fogja. Paestumban különböző típusú fejekkel párosítva fordul elő. Közelálló: Breitenstein, Danish Nat. Mus., Cat. of Terracottas, no. 677, pi. 83. I. e. 3. sz. első fele. d) Álló nőalak. M.: 16,45 cm. Barnássárga agyag. Igen kopott formából. Talp nincs. Jobb lábára támaszkodó nőalak, chitónt és fejére húzott köpenyt visel; bal keze a melle elé emelve, a jobb a derekán, a köpeny mindkettőt elfedi. Hátul homorú test. Tanagra-típus itáliai változata. I. e. 3. sz. e) Álló nőalak. M.: 17,55 cm. Sárgásszürke szemcsés agyag. Hátsó oldala csaknem teljesen hiányzik. Igen kopott leformázás, elmosódott vonásokkal, utólag bekarcolt részletekkel (hajgerezdek, ráncok a nyakon). Talp nincs. Bal lábára támaszkodó nőalak, magasan felfésült gerezdéit haja fönt kontyban végződik. Chitónt és mindkét kezét elrejtő köpenyt visel, amely alatt bal kezét felemeli, a jobb a derekán. A fej kissé jobbra hajlik. Tanagra-típus itáliai változata (vö. Kleiner, Tanagrafiguren, Taf. 20, c—d és Taf. 27, c— d). I. e. 3. sz. SZ. J. GY. 20. Boiótiai Erós szobrocska. (19. kép) M. : 4,62 cm. Krémszínű agyag, fehér fedőrétegen gondos vörös, sárga és fekete festés maradványai. Lebegő, felfüggesztésre szánt, igen finom kidolgozású, kezében gömbaryballost tartó Erósalak, a „Tanagra-kör" kedvelt típusa (Winter II, 320—323; vö. H. Döhl, Der Eros des Lysipp — Frühhellenistische Eroten, Göttingen 1968, 76 skk.), amely az i. e. 4. század végén, feltehetően athéni minták nyomán alakult ki (Döhl, i. h. ; vö. a hasonló stílusú nőalakokról Burr Thompson, AJA 70, 1966, 51 skk.). A típus legkorábbi képviselőinél (Goldman—Jones, Hesperia 11, 1942, 397, V-h-3, XXII. t.; Winter II, 320, 1) a budapesti darab valamivel későbbi. I. e. 3. sz. első fele. SZ. M. 21. Boiótiai sziklán ülő gyerek. (20. kép) M.: 10,1 cm. Szürkésbarna anyag. A ,,Tanagra-kör" frontális kompozíciójú ülő gyermek típusának képviselője, bal vállán köpennyel, bal kezében labdával (vö. Winter II, 259, 8 és 10.; továbbá Kobülina (szerk.), Terrakotovüe sztatuetki IV. rész, Moszkva 1974, 26, 26. t. 2. sz. ; a típus történetériez 1. Schmaltz, Terrakotten aus dem Kabirenheiligtum. bei Theben, Berlin 1974, 84 sk.). I. e. 3. sz.
