Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 46-47. (Budapest, 1976)

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY — SZABÓ MIKLÓS: Antik művészet a debreceni Déri Múzeumból és más magyar gyűjteményekből

boiótiai firnisz-csíkos lovasok közvetlen előzménye, s egyben a korinthosi és a boiótiai archaikus koroplasztika még feldolgozásra váró kapcsolatának dokumentuma (vö. Stillwell, i. m.. 15 sk. ; Ure, i. h.). I. e. 7. sz, vége—6. sz. eleje. SZ. M. 2. Boiótiai lécidol; nőalak. (8. kép) M.: 16,8 cm. Krémszínű agyag, fehér fedőréteg és vörös festés gyér nyomai. Léctest (a bal ,,karcsonk" és a jobb váll feletti ,,haj "-részlet kiegészítve), formából préselt arc, belül üreges, elöl spirálissal díszített polos. „Klasszikus" pappas típus, vö. Ure, Aryballoi and Figurines from Rhitsona, 57. A darab a mattfestéssel díszített, negatív formából préselt fejű pappasok korábbi csoportjába tartozik (Ure, i. m., 57 sk.. XIV. t. 110. 115. sz.; F. R. Grace, Archaic Sculpture in Boeotia, Cambridge 1939, 40, 47—8. kép; E. Paul, Wiss. Zeitschr. d. Univ. Leipzig 8, 1958, 187 skk.; Higgins, Br. Mus. Terracottas I, 209, 780. sz., 103. t.) I. e. 6. sz. közepe. írod.: Oroszlán—

Dobrovits, 23, 4. sz. SZ. M. 3. Koré szobrocska. (9. kép) M.: 12,1 cm. Téglaszínű agyag. Erősen kopott negatív formából; alsó fele hiányzik. Elsősorban Megara Hyblaiából ismert típus (L. E. Quarles van Ufford, Les terres cuites siciliennes, Assen 1941, 69, 19. kép; vö. Winter I, 106, 1), amely Szicíliában is elterjedt keleti görög előképekre (J. Ducat, Les vases plastiques rhodiens, Paris. 1966, 68 sk., X. t. 6. sz.) megy vissza képtípusát tekintve, stilisztikailag azonban meglepő összefüggést mutat anyaországi nagyszobrászati alkotásokkal (vö. a „Lyoni koré"-val). I. e. 6. sz. utolsó negyede. SZ. M. 4. Ülő istennő. M. : 16 cm. Sárgás rózsaszín agyag. Helyenként fehér fedőfestés nyomai. A fej hiányzik, a felsőtest több darabból ragasztva. Erősen kopott formából. Tömbszerű trónszék, a hátlap fölső szélén két oldalt félkör alakú kiugrással, egyébként minden plasztikus dísz nélkül. Elöl a trónszékkel egybemintázott lábzsámoly. A frontálisan ülő nőalak bokáig érő ión chitónt visel rövid himationnal; bal keze a térdén, a jobbat melléhez emeli, de a benne tartott tárgynak nincs nyoma. A ruhaviselet a Chéramyés—Geneleos-csoport koréiról jól ismert; a lefelé és előre keskenyedő szobor formálása is a típus keleti görög eredetére mutat. Valószínűleg szicíliai műhelyből (vö. V. Poulsen, Acta Arch. 8, 1937, 98, fig. 65). I. e. 6. sz. utolsó negyede. SZ. J. GY. 5. Tarentumi fekvő ifjú. (10. kép) M. : 17,4 cm. Vörösessárga agyag. A fölső rész ragasztva, a relief bal oldala és alja hiányzik. Csak egy formából készült. Bal könyökére támaszkodva fekvő ifjúalak, haja homloka körül csigákban, fölöttük szalag; két oldalt három-három fürt lóg le a vállára. Jobb vállát szabadon hagyó, bal karján átvetett köpenyt visel, bal kezét lyrára teszi, felemelt jobbjában bordázott csésze. A keleti görög eredetű típus Boiótiában is folytatásra talált (legutóbb B. Schmalz, Terrakotten aus dem Kabirenheligtum bei Theben, Berlin 1974, 94—5 és Taf. 20, Nr. 245), de a legnépszerűbb a tarentumi műhelyben lett, amelynek első tömegprodukciója volt (H. Herderjürgen, Die tarentinischen Terrakotten des 6—4. Jh. v. Chr. im Antikenmuseum Basel, Mainz 1971. 5; a típus szóban forgó változatáról és publikált példányairól uo. 2—3; ehhez M. Bonghi Jovino, Documenti di coroplastica . . . nel Mus. Civico di Legnano, Firenze 1972, tav. 9, no. 30 és két példány a budapesti Szépművészeti Múzeum-