Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 46-47. (Budapest, 1976)

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY — SZABÓ MIKLÓS: Antik művészet a debreceni Déri Múzeumból és más magyar gyűjteményekből

a magasba emelt bal kezében tartott tárgy elveszett. Haja hosszú fonatban hullik a hátára. Nem tudni, áldozót vagy istennőt ábrázolt-e a típus, amely itáliai fogadalmi leletekben legalább az i. e. 3. század óta elterjedt (A. Cederna, Not. Scavi 1951, 196—7 és fig. 9, no. 14—17; az értelmezéshez vö. E. Babelon in Babelon-Blanchet, Cat. bronzes antiques Bibl. Nat., Paris 1895, ad no. 316 és Richter, Metr. Mus. Bronzes, 112). A debreceni példány ezeknek némileg klasszicista felfogású változata; legkorábban az i. e. 1. században készülhetett, itáliai műhelyben. Eredetisége nem kétségtelen, írod.: Déri, Kat. 67, 9. sz. SZ. J. GY. b) TERRAKOTTÁK 1. Fogadalmi tárgy. (56. kép) M. : 7 cm. Alja letörött. Széles csípőjű női alsótestből felmeredő phallos. Elöl-hátul megmintázott formából készült. A fantasztikus kompozíció példányai termékenység-isten vagy -istennő szentélyében lehettek fogadalmi ajándékok. Itáliai, hellenisztikus. SZ. J. GY. 2. Ifjú köpenyben. (57. kép) M. : 11 cm. Deréktól lefelé hiányzik. Formából készült, hátul sima. Fejére húzott köpenyben álló ifjú szobrának töredéke (a toga-típusról G. Hafner, Antike Plastik IX, 41—2). A caput velatum áldozóra mutat, nyilván a fogadalmi ajándékul szolgáló szobrocska felajánlójának megszemélyesítője. A típus gyakori a hellenisztikus kori Itáliában, bronzból és agyagból egyaránt. A homlokba fésült haj is legalább az i. e. 3. századtól általánosan elterjedt (Hafner, i. m, 32; vö. pl. Cederna, Arch. Class. 5, 1953, 188—92 és tav. 91—95, Carsoliból; M. Bonghi Jovino, Capua preromana, Terracotte votive I, Firenze 1965, 101—117 és tav. 48—56). Az etruszk vörösalakos vázákkal való összehasonlítás alapján való datálás túl korainak tűnik. Az i. e. 2. század második felében vagy az 1. században közép-itáliai műhelyben készülhetett. SZ. J. GY. 3. Ifjú köpenyben. (58. kép) M.: 12,5 cm. Formából készült, hátul sima. Fehér fedőfestés nyomaival. Erősen kopott mintából. Talapzaton álló ifjúalak fejére húzott köpenyben, amely jobb kezét is elrejti. Az előző darabbal azonos típus. Egy ugyanebből a formából készült példány a római Museo di Villa Giuliában (ltsz. 52137) a Castellani-gyűjteményből származik. Keletkezési helye és ideje mint az előző darabé. SZ. J. GY c) VÁZÁK 1. Sírlelet Veiiből. 1948-ban a La Storta-Formello vasúti megálló és Isola Farnese közti területen földmunkák során frissen előkerült leletből származik a következő hat etruszk váza. Egy hetedik, ugyanebből a leletből való és jelenleg a Szépművészeti Múzeumban őrzött olpéval együtt más helyen részletes tárgyalásra kerülnek. I. e. 7. sz, utolsó negyede. a) Vörös impasto stamnoid edény. M. : 19 cm. Ovoid test, kihajló szájperem, külön talp nélkül; a vállon három dudor. Festetlen. A forma legalább a 8. sz. első felére megy vissza (vö. Gierow, Iron Age in Latium I, 143, fig. 32. 1), de a fenti típusú példányok Caerében késő orientalizáló anyaggal együtt kerültek elő (pl. Museo Nazionale Cerite, Banditaccia-Laghetto necropolis, 365. sír, bal oldalkamra, és egy nagyobb méretű a középső kamrából).