Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 46-47. (Budapest, 1976)
SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY — SZABÓ MIKLÓS: Antik művészet a debreceni Déri Múzeumból és más magyar gyűjteményekből
11. Hercules. Debrecen, Déri Múzeum R. IV. 4. M. : 10,4 cm. Jobb lábára nehezedve álló ruhátlan ifjúalak, bal keze a csípőjén, előre nyújtott jobb karján az oroszlánbőr, a nyitott kéz üres, talán a buzogányt tartotta. Az itáliai Herculeskisbronzok közt ritka a típus, de az eredeti értelmezést kétségtelenné teszik olyan példányok, ahol az oroszlánbőr a hérós fejére van húzva (pl. Walters Art Gallery: Hill, Catal. Bronzes, pl. 24, no. 94). A kompozíció kétségtelenül az 5. századi görög szobrászatra megy vissza (a típushoz vö. P. Lebel, Cat. des coll. archéol. de Besançon V., Les bronzes figurés, Paris 1959, 38 és pl. 43). Stílusa alapján a debrecenivel egy műhelyből való egy parmai szobrocska (G. Monaco, St. Etr. 16. 1952, 527—8 és tav. 38, 1—2), s igen közeli egy veronai Hercules (G. Fogolari, St. Etr. 22. 1952—53, 287—8, no. 54, fig. 2). Etruszk műhelyből, i. e. 4—3. sz. írod.: Déri, Kat. 66, 4. sz.; Szilágyi, Annales Mus. Déri 1958, 33—5. 50. 4. tábla, 1—2. kép (bal), 6. tábla, 1. kép (bal). SZ. J. GY. 12. Áldozó ifjú. Debrecen, Déri Múzeum Et. IV. 13. M.: 10,3 cm. Bal lábfeje hiányzik. Sötétbarna zöldes patina. Jobb lábára nehezedő álló férfialak, tógában, amely jobb vállát szabadon hagyja. Levélkoszorút visel, előre nyújtott jobb kezében patera, a balban pyxis. Csaknem lemezszerű, hátul homorú test. Az arc részletei jelezve. Bekarcolva a levelek részletei, a ruharedők, a ruha szegélyének vonalkadísze; a két edényen a Genucilia-tálakéhoz hasonló négyes osztás, egy-egy vonallal a részekben. A főleg Etruriában és Latiumban igen népszerű fogadalmi szobor típusnak (vö. S. Haynes, Röm. Mitt. 67, 1960, 34 sköv.) korai képviselője. I. e. 3. sz. írod.: Déri, Kat. 67. 13. sz. ; Szilágyi, Annales Mus. Déri 1958, 38—41, 51, 4. tábla, 1—2 kép (jobb) és 6. tábla. 1. kép (jobb). SZ. J. GY. 13. Áldozó nőalak. (54. kép) M. : 12,06 cm. A jobb kézfej hiányzik. A tisztítástól erősen megrongált vörösesbarna felület. Alján csap. Bal lábára támaszkodva álló nő ujjatlan, magas övkötésű chitónban, köpenyben; fején három koronggal vagy gömbbel díszített diadéma. Előre nyújtott jobb kezében paterát tarthatott, bal kezében pyxist. A nagy tömegben ismert hasonló típusú példányok (vö. S. Haynes, Röm. Mitt. 67, 1960, 36—45) lelőhelyei etruriai vagy latiumi műhelyre mutatnak. A görögből átvett ruhaviselethez vö. M. Bieber, Entwicklungsgesch. d. gr. Tracht, Berlin 1967 2 . 37 sköv.. Taf. 41. I. e. 2—1. sz. SZ. J. GY. 14. Áldozó nőalak. M. 6,29 cm. Mélyzöld, helyenként rozsdavörös patina. Alján csap. Fején háromszögletű diadéma. köpenye a fejére húzva, a paterán pontok, egyébként az előző darab típusának kisebb méretű és durvább kivitelű változata (vö. D. K. Hill, Catal. Bronzes, Walters Art Gallery, 103 és Haynes, Röm. Mitt. 67, 1960, 41—2, a jegyzetekben bő irodalommal), amelynek élete a császárkorba is benyúlik, s amelynek példányai a római provinciákban is előkerülnek (pl. E. Espérandieu— H. Rolland, Bronzes antiques de la Seine Maritime, Paris 1959, no. 112). Valószínűleg etruriai vagy latiumi műhelyből. SZ. J. GY. 15. Nőalak. (55. kép) Debrecen, Déri Múzeum R. IV. 9. M.: 10,45 cm. Zöldes, fekete patina. Bal lábára támaszkodva álló nőalak, hosszú chitónban, rövid, a mell alatt övezett felsőruhában, diadémával. Előre nyújtott jobb kezében patera,
