Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 46-47. (Budapest, 1976)

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY — SZABÓ MIKLÓS: Antik művészet a debreceni Déri Múzeumból és más magyar gyűjteményekből

1972. 57—60 „syro-palestinai műhelyből"), de mind a festett borostyánág, mind a váltakozó delfinek és palmetták (pl. Watzinger, Athen. Mitt. 26, 1901, 71, Athénból; L. Ognenova, BCH 84, 1960, 230, fig. 9, Mesembriából, attikai import; G. Toncseva, Bull. Mus. Varna 25, 1974, 289 és pl. 5, 1, Odessosból; stb.), mind pedig a bukranion-phialé relief-fríz (pl. U. Hausmann, Hellenistische Reliefbecher, Stuttgart 1959, Taf. 8, 2 és 9, 1) az attikai hellenisztikus keramikában is jól ismert. Valószínű, hogy a debreceni kratér attikai, vagy attikai hatás alatt álló műhelyben készült. I. e. 3. sz. írod.: Déri, Kat. 60, 3. sz. SZ. J. GY. 33. Feketemázas guttus. M. : 14,6 cm; talpátm.: 8,25 cm. Magas talpon lapos test, gyűrű alakú szalagfül, profilált peremű hosszú kiöntő cső. A test szélén bekarcolt bordázat, a kiöntő cső tövében két rézsútos barázda, a kiöntő és a fül között a test oldalán, két-két barázdától keretezve, középen függőleges vonallal metszett X bekarcolva. A test tetején mintából préselt relief: szembenéző sisakos női fej, amelynek értelmezése vitás (R. Pagenstecher, Die calen. Reliefkeramik, Berlin, 1909, 91—2: Athena; ua., Jdl 27, 1912, 162 és Abb. 13: Juno Sospita; A. Rocco, ad CVA Napoli 2, tav. 26, 7: Dea Roma; G. M. A. Richter, AJA 63, 1959, 53, fig. 17: amazon). Hígított vörös festéssel a láb fölső fele, a talp aljának széle és közepén egy vastag kereszt. A forma alapján valószínűleg apuliai műhelyben készült (vö. O. Jentel, CVA Louvre 15, p. 22). I. e. 3. sz. második fele—2. sz. első negyede. Az elhasznált reliefforma ezen belül inkább késői keletkezésre mutat. SZ. J. GY. FÜGGELÉK Ifjútorzó. (47. kép.) M.: 58,6 cm. Fehér finomszemcséjű márvány. A fej. a két kar, a lábak térdtől és a penis hiányzik. A kompozíció és minden részlete, az alak mintázása, arányai, az izmok ábrázolásának részletei, és valamennyi nézet azonossága kétségtelenné teszi, hogy pontos megfelelője a vatikáni Apoxyomenos testének. Jelentősége azonban nem abban van, hogy új másolattal gazdagította a klasszikus görög szobrászat képét, hanem ennek az ellenkezőjében. K. Schauenburg (Antike Plastik II, 78—9 és Taf. 60—62) és vele egyidőben mások is (Schauenburg, uo. 25. jegyz.) az Apoxyomenos új másolatát ismerték fel egy fiesolei szoborban. G. Hafner (DLZ 87, 1966, 625) súlyos kételyeket támasztott a fiesolei szobor eredetiségével szemben. A budapesti torzó ezeket teljes mértékben megerősíti. Nyilvánvaló, hogy a két torzó egy műhelyben készült hamisítvány, az Apoxyomenos nyomán. Mindkét torzót ugyanaz a részletező, aggodalmasan pontos utánzása jellemzi az eredetinek, amilyent nemigen lehet két antik másolaton ilyen egyöntetű kivitelben megtalálni. Még sokkal feltűnőbb, hogy a törés is lényegében mindkét szobron egyforma, jelentéktelen eltérésekkel, amelyeket az okozott, hogy a hitelesség fokozására a törött felületeket valóban letörték. Látható azonban, hogy a hamisító gondosan kitért a fej és a karok megmintázásának kényes feladata elől. A penis „letörését" már Hafner a vatikáni szobor fügefalevelével magyarázta. Van azonban egy még fontosabb érv a két torzó hamisítvány volta mellett: mindkettőn hiányzik minden nyoma a rúdnak, amellyel a római márvány másolat készítője az előrenyújtott karokat a mellhez, illetve a jobb combhoz támasztotta. A Side-ben újonnan előkerült másolaton (J. Inan, Antike Plastik XII, 77—9 és Taf. 19—20) ennek