Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 46-47. (Budapest, 1976)

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY — SZABÓ MIKLÓS: Antik művészet a debreceni Déri Múzeumból és más magyar gyűjteményekből

sorban pontok, a fríz alatt sávok. A fríz is feltűnően egyenetlen magasságú, a különbség a legalacsonyabb és legmagasabb rész között 0,9 cm. A legalacsonyabb pontján a frízt 2—2 függőleges vonal közt egy hullámvonal osztja ketté. Jobbra ettől jobbfelé lépő férfialak, mögötte felugró, két hátsó lábával előrelendülő állat (kutya?), előtte galoppozó lovas, két álló oroszlán közt jobbra futó vadkan, majd egymással szemben bika és „párduc". Térkitöltő dísz: 3 és 4 vonallal osztott vagy Payne NC fig. 68A típusú rozetták, de a leggyakrabban kis pontok. A jelenet értelmezése szempontjából figyelemre méltó, hogy a két oroszlánnal heraldikus csoportot alkotó, a többihez viszonyítva óriás méretű vadkan a fríz közepén van, szemben a hátsó osztóvonallal. Mind az állattól kísért férfi, mind a vágtató lovas elképzelhető és elő is fordul a kalydóni vadkanvadászat archaikus ábrázolásán (P. de la Coste-Messelière, Au Musée de Delphes, Paris 1936, 120 sköv.; H. v. Steuben, Frühe Sagendarstellungen in Korinth u. Athen, Berlin 1968, 42—4, 117—8), így nem lehetetlen, hogy a fríz festője előtt ez a jelenet lebegett, bár szorosabb értelemben semmiképpen nem tekinthető a mítosz ábrázolásának. Az állatfrízek konvencionális szereplőinek megjelenése a képen önmagában még nem mond ellent a mitológiai értelmezésnek (vö. pl. Payne, NC, no. 1129). A festőről S. P. Boriskovskaya, Gnomon 46 (1974) 731. A stílus a középső korinthosi korszak legvégére vagy a késő korinthosi periódus elejére mutat. I. e. 580—560 k. írod.: Oroszlán—Dobrovits, 39, 1. sz. SZ. J. GY. 3. Korinthosi gömbaryballos. M. : 8,8 cm. Sárgásrózsaszín agyag, vörös festés, lilásvörös járulékos színnel. Sok darabból ragasztva, kisebb hiányokkal. Széles, konkáv oldalú szájperem, lapított gömb alakú test, alján középen kis bemélyedés. A szájon fölül körvonalrajzos nyelvminta, oldalán és a vállon pontsor. A testen elöl hat levélből álló minta, középen koncentrikus körökben pont. A levelek váltakozva kettős körvonallal megrajzolva, illetve járulékos vörös színnel kitöltve. A fül alatt csillag, vastag körsávban. A csoportról Payne, NC, 148 és 320; a datálás és osztályozás alapja a rhitsonai ásatás anyaga (Ure, Aryballoi and Figurines from Rhitsona, 45—6; a fenti díszítéssel például pl. 10. 86.89 és 86.199). Ennek alapján az öt- és hatleveles díszítésű, a fentivel rokon aryballosok jóval korábbiak, mint Payne gondolta (így Hopper, BSA 44, 1949, 201 és Perachora II, 156—7 is). I. e. 6. sz. második negyede. SZ. J. GY. 4. Korinthosi oinochoé. Debrecen, Déri Múzeum G. II. 10. M. : 15,4 cm. Krémsárga agyag. Fekete festés. A száj és fül belül is festve, a talp alja festetlen. A száj belül félgömb alakú, oldala konkáv, széle lehajlik. A nyak közepén relief gyűrű. Lilásvörös járulékos színnel fedve a száj külső oldala és a talp fölül, vastag sáv a fül alatt és egy vékonyabb a test alsó harmadánál. A fül alatti sávot két fehér járulékos színnel festett vékony vonal keretezi. A formáról Payne, NC, 337, no. 1552B és fig. 194; vö. Hopper, BSA 44, 1949, 236. Utóbbi utalt rá, hogy egyes példányok korábbiak lehetnek, mint Payne gondolta (vö. Ure, CVA Reading 1, ad pl. 7. 9). Valóban, a gondosabb kivitelű és a vállon gyakran járulékos festésű növénymotívummal díszített darabok (pl. SievekingHackl, Taf. 12, no. 241; CVA Madrid 1, III C, pl. 2, 5—6; Corinth XIII, 135, fig. 14A) jól elkülöníthetők a mind formálásukban, mind díszítésükben hanyagabb későbbiektől (vö. pl. CVA Karlsruhe 1, Taf. 42, 9; Corinth XIII, pl. 92).