Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 45. (Budapest, 1975)
PREISS, PAVEL: Franz Karl Palko rajzai
az esetben egy igen valószínű attribúciót erősít meg. 112 Elkövetkező kutatási feladat marad továbbra is Palko prágai körének architektonikus és szcenografikus rajzai esetében a művészkezek szétválasztása. A korlátozott ismeretanyag következtében Palko rajzait eddig nem vetették alá beható kritikai vizsgálatnak. Az osztrák barokk rajzokról írt alapvető műveiben Kari Garzarolli-Thurnlackh kísérelte meg Palko rajzstílusának elemeit rögzíteni — ő azonban elsősorban Palko tévesen feltételezett velencei (Piazzetta, Pittoni) és bolognai (Crespi) iskolázottságából indult ki. Ugyanakkor hangsúlyozta Palko rendkívüli, szinte az összetéveszthetőségig szoros rokonságát Trogerrai: »A két kéz elválasztásánál a döntő különbség : Tróger rajzainál Piazzetta szellemében extatikus, Palkónál mérsékeltebb, klassziciáló kifejezésmód érvényesük. Másrészt Palko »mind bizarabbá váló öregkori stílusáról* beszél. 113 Palko rajzainak Troger-es jellegét később is joggal emelték ki. 11 ' 1 A cseh barokk művészet keretében Rudolf Roucek nem értékelte túlságosan magasra Palko raj zmûvészetét : »Reiner vázlatai idegesek, poótikusan kifinomultak, törékenyen remegők, vibrálók, vele szemben F. X. Palko-ra hajlékony ritmus, kecses báj, színgazdag szépségélmény és lendületes, elegáns alakképzés jellemző, rokokós, félig barokk, félig klasszicista művészete azonban a régebbi mesterek igazi bensőségességéhez képest már felszínesen szétaprózott. E. X. Palko-val lezárul a rajz barokk korszaka. Nála már csak a formát találjuk; virtuóz, szellemes, korrektül finom és hanyagul artisztikus, de semmi belülről átélt nincs benne. . . Palko már csak azt ismétli, amit korábban teljes súllyal mondtak. A képi alkotás új célját, új feladatait megtalálni már a klasszicisták fiatal generációjára maradt«. 115 Rupert Feuchtmüller véleménye szerint Palko bécsi periódusa utáni munkái veszítenek kifejező erejükből. »Rajzai, és festményei, melyek kezdetben Paul Trogeréival rokonok, később a rokokó szellemében dekoratívan fellazulnak. Narratív alakábrázolása ekkor már alig mutat rokonságot Maulbertscheval.« 116 Palko rajz-oeuvre-jét sok újabb forrás gazdagította, s ez most már határozottabb kontúrok megrajzolását is lehetővé teszi. »Két korszak közötti« jellege rajzaiban még világosabban látható, mint festményeiben. Kezdetben Trogert követte, az itáliai mintaképek érett, személyes feldolgozásában — fiatalkori epigonizmusával túl is hangsúlyozta némely jellegzetességét, például rajzainak »grafikus« jellegét az 1740-es évek második felében. Antonio Galli Bibienával való együttműködése, melyben Palko nem szorítkozott pusztán a staffázs-festő szerepére, ugyancsak tartós hatást gyakorolt rá, s e réven az architektonikus elem fontos összetevője lett művészetének. Piazzetta hatása némileg egyoldalúan karakterfejekben, félalakokban nyilvánult meg, Piazzetta velencei követőinek szellemében rokokós bájú, szentimentális modorban átalakítva, Crespit a bécsi Belvedereben látható munkáin keresztül ismerhette meg, 117 művészetét mélyen, erősen átélte, ösztönzést találhatott 112 Praha, Národní Galerie. Ltsz. K 24177. Toll, tus, 174x275 mm. Utólagos jelzés jobbra lent: »gezeichnet von Fr. X. Palko«. A Nemzeti Múzeum hajdani gyűjteményéből. 113 Garzar olli - Thurnlack h, K. : i. m. (1928). 57. 114 Gar as, K.: i. m. (1961) 241. 115 R o u c e k, R. : Kresba od Sprangera k Antonínu Mánesovi. Dílo, XXXIII, 1943. 239. 116 Feuchtmülle r, R. : in Fr. A. Maulbertsch (kiáll, kat.) 1974. 160. ld. még 175. 117 Heinz, G.: Die italienischen Maler im Dienste des Prinzen Eugen, in: Prinz Eugen und sein Belvedere. Wien, 1963. 123- 124. 65-66. kép.; Braubach, M. : Prinz Eugen von Savoyen. V. Mensch und Schicksal. München, 1965. 72.
