Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 45. (Budapest, 1975)
PREISS, PAVEL: Franz Karl Palko rajzai
kupolacsarnokában dolgozott. Legvalószínűbb tehát, hogy a vázlatrajzokat 1752-1753 telén készítette. Kevés festői felfogású rajzzal találkozunk a középeurópai késő barokk művészetben, mely annyira programmatikusan engedné érvényre jutni a velencei összetevőket, mint ez a két rajz — bár éppen Csehországban, Wenzel Lorenz Reiner rajzaiban találunk hasonló tendenciákat. 59 Palko egyébként, mint ezt Garas Klára hangsúlyozta, 60 csehországi freskóival csatlakozik Reiner művészetéhez, azonban ő más stílusréteghez fordul. Palko-ra a kortárs Velence legidőszerűbb, leghaladóbb áramlatai hatnak — rajzai nem véletlenül idézték fel Mariette számára Tiepolo nevét. Az energikus lavírozással összhangban álló erőteljes vonalvezetés nem is annyira Gianbattista elegáns, finom előadásmódjára emlékeztet, mint, inkább Domenieo későbbi stílusával rokon. A robusztus rajzmodor Gaspare Dizianit is eszünkbe juttatja, főként a hosszhajó festményéhez készült nagyvonalúan kidolgozott vázlaton. Az architektúra itt súlyos, szilárd szerkezetű, szemben a lunetta-vázlat könnyedén, levegősen felvetett, Guardi ideges.töredezett vonalvezetését idéző háttér épületével. 61 Az Olajcsodát ábrázoló jelenetet a maga egységes kompozíciójával nem sikerült a boltozat hatalmas felületén 62 megfesteni (Abb. 55). Mintegy tíz évvel később Johann Lukas Kracker úgy kerülte meg ezt a problémát, hogy az egyes jeleneteket körkörösen az üresen hagyott középmező körül csoportosította. Talán ez a megoldásbeli nehézség vezetett a templom díszítésének félbeszakításához, majd Kracker megbízáshoz, aki. ha nem is nagyobb tehetséggel, de több alkalmazkodóképességei oldotta meg feladatát. A három másik rajznak, mely Palko hagyatékából Mariette-hez, s innen Paignon Dijon val gyűjteményébe került, később nyomaveszett. 63 Ezek is tollrajzok voltak, lunetta-formájúak. Kettő a Szt. Miklós legendából a Konstantin császárral való jeleneteket ábrázolta — az egyiken a császár a szent lábai előtt ült, a másikon ajándékokat adott neki. Lehet, hogy egyazon freskóhoz készült vázlatok voltak, lehet, hogy egymás párdarabjaként elhelyezett két festményhez — mindenképpen a Szt. Miklós-templom kupolacsarnokának fülkéibe szánták őket. Az eredeti program, úgy látszik, még erősebben hangsúlyozta a hajdani plébániatemplom patrociniumát. a jezsuita rend-templom igényei csak később kaptak nagyobb teret a díszítésben. A harmadik rajz a legendának azt a jelenetét ábrázolta, melyben Szt. Miklós elragad és szüleihez röpít vissza egy nemesifjút egy pogány király asztalától (56. 59 p r e i g s> I>-: Reiner \V. L. eredeti rajza a soproni Liszt Ferenc Múzeumban. Soproni Szemle, 1960. 370-72.; P r e i s s, P.: Kresby V. V. Reinem. Urnëni. IX, 1961 240 — 276.; Preiss, P.: Vaclav Vavfinec Reiner. Praha, 1970. passim. 60 Garas, K.: i. m. (1961). 245, 250. 37. jegyzet. 61 Paris, Musée du Louvre, Cabinet des Dessins. Ltsz. 18741. Toll, biszter, barnával és szürkével lavírozva, 258x192 mm. A passepartout-n fent: „FRANC. XAVER PALCKO SILESIUS", lent : „Tumulo R. Nicolai deo salutari fluente curantur morbi, daemonia ejiciuntur, mortui resurgunt". Jean-Paiü Mariette (L. 1852), gyűjt.-bői 1775ben vétel útján került a Cabinet du Roi-ba (L. 1899, 2207). Irod. : Morel d ' A r 1 e u x: IV. 798. sz.; G a r z a r o 11 i - T h u r n 1 a c k h, K.: i. m. (1928): 84.; D e m o n t, L.: i. m. (1938). 634. sz. CLIX. kép; Garas, K.: i. m. (1961). 241-244, 247. képpel; Mar i e t t e — C a 1 v e t, A.: i. m. (1967). 121. 189. sz.; Neumann, J. : Öesky barok. Praha, 1969. 200.; Neumann, J. : Böhmischer Barock. Prag-Wien, 1970. 256.; P i'e i s s, P.: i. m. (1975). 55. sz. 62 Ko r e c k y, M.: K architektufe a fresce klenby svatomikulásské lodi na Malé Stranë. in: Jan Lukas Kracker, Svaty Mikulás. Praha, 1959. 39. 63 Mariette, 1775. 971. sz.; B é n a r d, M.: Cabinet de M. Paignon Dijon val. Paris, 1810, 1110. sz.; Garas, K.: i. m. (1901). 247.
