Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 45. (Budapest, 1975)

GARAS KLÁRA: Maulbertsch mesterei és előfutárai

Maulbertsch 1739 —45-ben majd 1750-ben volt a bécsi akadémia növendéke. Ebben az időben segédként a németalföldi származású udvari festő, Peter van Roynál lakott és tanult.

3 Jóllehet fejlődésére a mester kétségkívül nem kicsiny hatással volt, mindezideig nem sikerült munkásságáról pontosabb képet alkotnunk. A hagyomány szerint freskókat, nagyobb dekorációkat is festett, közelebbről azonban csak portréit ismerjük s azokat is csak elenyésző számban. Éppen ezért fontos az a körülmény, hogy a budapesti kiállításon egy jelzett alkotásával szerepelt,

4 Wenzel Liechtenstein herceg egy félalakos portréjával, mely a család birtokában őrzött egészalakos képmáshoz hasonló beállításban mutatja az ábrázoltat (14. kép). Franciás ízlésű, jellegzetes barokk udvari portré, könnyed, festőién gazdag előadásmóddal. Peter van Roy fennmaradt művei alapján nyilvánvaló, hogy Maulbertschnek módjában volt már első mesterénél a helyes művészi gyakorlat technikailag szolid alapjait elsajátítani. Ezen a festői-kolorisztikus szempontból is szerencsés úton vezeti tovább egy másik, jelentősebb mester, Jakob van Schuppen, akit a budapesti kiállításon ugyancsak fontos alkotások képviseltek. Maulbertsch tanulóévei alatt a bécsi akadémia élén Jakob van Schuppen állt, akinek érdemeit az akadémia felvirágoztatásában, a művészeti oktatás megszervezésében a kortársak különös nyomatékkal hangsúlyozzák. Közéleti és oktatói tevékenységével ellentétben viszonylag keveset tudunk művészi munkásságáról, oeuvrejét csupán hézagosan ismerjük.

5 Jakob van Schuppen 1670-ben Fontainebleauban született s apjánál, Pieter van Schuppen rézmetszőnél, majd nagybátyjánál Nicolas Largillièrenél tanult Párizsban. A párizsi festőakadémia tagja lett, majd Lotharingiai Károly főherceg szolgálatában dolgozott Lunevilleben. Lotharingiai Károllyal. — mások szerint Savoyai Jenő herceg hívására — került 1718 előtt Bécsbe, ahol 1751-ben bekövetkezett haláláig élt és dolgozott, 1723-tól udvari festőként, 1726-tól mint az újjászervezett művészeti akadémia igazgatója.

6 Az egykorú források, életrajzok elsősorban portréit említik s alkotásai közül mindmáig ezek a legismertebbek. A fennmaradt művek alapján azonban úgy tűnik, hogy munkássága sokkal szélesebb körű, ábrázolási köre változatosabb volt. Festett oltárképeket, életképeket és 3 L. a bejegyzéseket az Akadémia névjegyzékében: 1739 okt. 5 „Maulpertsch Franz Anton ein Schwab, Mahlers Sohn. g. in d. Theinfalt Strasse im Regenthallisch H. bey H. v. Roy" és ,,dem 5 den dito Frantz Andoni Maulbertsch gebürdig aus Schwaben in Langenargen, dessen Vater ein Maler dasselbst, logiert in d. Teinfaltstrassen bey H. v. Royen in regenthallisch Hauss im 3 Stock" 1. Garas, K. : Franz Anton Maulbertsch. Budapest-Wien-Graz, 1960. S. 241. Dokument II. 4 Leltári szám 58.47, olaj, vászon, 91,5x73,8, jelezve jobbra lent: „van Roy fecit". Budapesti magántulajdonból, elárverezve 1930-ban a Postatakarékpénztár aukcióján (667 sz.). 5 Jakob van Schuppen jelentőségéhez és szerepéhez mint az akadémia igazgatója I. L ü t z o w, C. : Geschichte der k. k. Akademie der bildenden Künste. Wien, 1877; F ü s s 1 i, H. R. : Annalen der bildenden Künste für die österreichischen Staaten. Wien, 1801 12: „Van Schuppen besass in gleichem Grade das Theoretische und Praktische der Kunst; er zeichnete und mahlte mit Geschmack, und hatte einen leichten und kräftigen Vortrag. Durch seine Bemühungen hob die Kunst in wenige Jahren in Wien merklich empor". Van Schuppen beszámolója «Lettre sur l'Académie de Peinture et Sculpture de Vienne» megjelent a Mercure de France 1732. áprilisi számában. 6 Van Schuppen életrajzához 1. még Mariette, J. P.: Abécedario. Archives de l'Art Français. 1857— 1858, VL 8. 1; W u r z b a c h, A. v.: Niederländisches Künstler Lexikon. Wien - Leipzig, 1910. II. 587 1. ; T h i e m e, F.-Becker, U. : Allgemeines Künstler Lexikon. Leipzig, 1930. XXX. 342 1. Portréival kapcsolatban 1. még «Le peintre Jacob van Schuppen et le Marquis de Westerloo. Revue Belge d'Archéologie et d'Histoire de l'Art. 1939, 21. 1.