Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 44. (Budapest, 1975)

GERSZI TERÉZ: Paulus van Vianen kapcsolatai a német művészettel

Dürer életében ugyanis kevés rajzot adott el, így halála után azok nagy része a család tulajdonába került. A családtól szerezte meg a híres rajzanyag nagy részét Willibald Imhoff, Pirckheimer unokája,

14 akinek értékes gyűjteménye — a kor szokása szerint — hozzáférhető volt a művészek számára. Paulus van Vianen így tehát már müncheni vagy salzburgi tartózkodása éveiben megismerhette Dürer rajzait. Még nagyobb lehetősége nyílt erre azonban Prágában; II. Rudolf császár ugyanis nagy szívóssággal szerezte meg Dürer alkotásait — az Imhoff gyűjtemény jelentős részét is megvásárolta — így Prága 1600 körül a düreri hagyaték egyik legfontosabb központja lett,

15 A császárnak Dürer művészete iránti rokonszenve a rudolfinus művészek munkásságában is éreztette hatását, amint erre már mások is rámutattak.

16 Nagyon érthető tehát, hogy van Vianen ebben a milieu-ben — bizonyos mértékig — szintén Dürer hatása alá került, Az elveszett Dürer rajzok között sok tájrajz is szerepelhetett, Dürer — festményei és metszetei tanúsága szerint — pályája egész folyamán érdeklődött a tájábrázolás iránt, Nem valószínű tehát, hogy főként csak korai korszakában készített tájrajzokat, amint ezt, a jelenleg ismert alkotások alapján gondolhatnánk. Ennek előrebocsátását azért tartom szükségesnek, mivel Van Vianen tájrajzainak düreri előképeinél csak néhány esetben feltételezhetjük egy-egy konkrét mű hatását és többnyire a rajzoknak csak azt a csoportját vagy típusát jelölhetjük meg. amely ösztönzésül szolgálhatott. Lehetségesnek tartjuk azonban, hogy az elveszett művek között még közelebbi analógiák is létezhettek. Dürernek Van Vianenre gyakorolt hatása sokrétű: a döntő élményt rajzainak friss, közvetlen természetszemlélete jelenthette; részletstúdiumai megjelölték a valóság megközelítésének módját. Felfedezhetünk bizonyos tematikai illetve motivális kapcsolatokat is. A Dürer korai korszakából való részletstúdiumok között ritka egy-egy fa vagy szikla önmagában való ábrázolása. Erdei vagy hegyi táj kisebb részletét többnyire a növényzettel és a kőzettel együtt, a maga komplex egységében örökítette meg. Száz évvel később Van Vianen részlettanulmányainál lényegében ugyanezt figyelhetjük meg: néhány fatanulmányán kívül főként növényzettel benőtt sziklatömböket, patakmedreket, és erdőrészleteket ábrázolt, A motivális rokonság egyik eklatáns példája Paulus van Vianen berlini sziklatanulmánya (59. kép),

17 amely az ábrázolásmód és a technikai megoldás szempontjából is szorosan kapcsolódik Dürer „Sziklatanulmány vándorral" című bécsi (Albertina) tollrajzához (58. kép).

18 A sziklafalat mindketten enyhe diagonális beállításban ábrázolták ugyanolyan nagy gondot fordítva az anyag hasadó jellegéből adódó struktúra hangsúlyozására a sima felületek, az élek és a mély hasadékok elemző, pontos ábrázolásával. Az objektív felfogás, az éles megfigyelés és a részletező kidolgozásmód annyira rokon a két lapon, hogy szinte az az érzésünk: Van Vianennek ismernie kellett ezt a rajzot vagy valami egészen hasonlót. Ez az oeuvrejében unikumként szereplő, gondosan megrajzolt szikla archaizáló motívum,

19 éppen úgy, 14 S p r i n g e r , A. : Tnventare der Imhoff'sehen Kunstkammer in Nürnberg. Mitteilungen der Kais. Kön. Üentral-Comission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmäle, V. 1860. 356. 15 F u c i k o v a, F.: i. m. 165-166. 16 F u c i k o v a, E. : i. m. 165. 17 B o c k, E. — Rosenberg, J. : Zeichnungen niederländischer Meister, Kupferstichkabinett, Berlin, 1930. 22, Ltsz. 13223. (A gyűjteményben kérdőjeles P. Bruegelként szerepelt, a helyes meghatározás E. K. J. Reznieek érdeme.) 18 W i n k 1 e r, F. : i. m. Kat, sz. 57. 19 G e r s z i, T.: Beiträge zur Zeichenkunst des Jacques de Gheyn. Miscellanea Jozef Duverger. Gent, 1968. 471.