Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 44. (Budapest, 1975)
GERSZI TERÉZ: Paulus van Vianen kapcsolatai a német művészettel
finomságát még Dürernél is meggyőzőbben jellemezte leheletfinom vonalakból kialakított tollrajzán. Különösen figyelemre méltó, hogy a különféle sűrűségű vonalakkal elért tónusfokozatok révén — még ilyen kis természetkivágás esetében is — milyen érzékletesen idézte fel az atmoszferikus és fényhatásokat. A festői értékek iránti fogékonyságát nagy mértékben fejleszthették Dürer bravúrosan könnyed, szabad ecsetrajzai és vízfestményei. Ecsettechnikája olyan és hasonló düreri pédák nyomán, mint a milánói (Ambrosiana, (52. kép ) és brémai (Kunsthalle) sziklatanulmány,6 válthatott oly mértékben nagyvonalúvá és festőivé, amint az számos lapja között, egyik berlini vázlatán is megfigyelhető (63. kép).7 Paulus van Vianen rajz-oeuvrejében számos patakmeder tanulmány ismeretes. 28 Úgy látszik, különösen foglalkoztatta a sokféle anyag — víz, föld, kövek, élő és korhadt növényzet — együtteséből álló természeti részlet, amelynek minden egyes motívumát a maga egyedi sajátosságában, szinte természettudományos pontossággal jellemezte. A különféle természeti részletek olyanfajta elemző, érzékletes ábrázolásai ösztönözhették e rajzait, így köztük egyik budapesti lapját is (65. kép) L " J , mint amilyen Dürer Vízimalom című korai remekműve (64 kép). 30 Van Vianen ilyenfajta részlettanulmányaiban megnyilvánuló szemléletmód rokon az 1600 körüli évtizedekben kialakult ún. természettudományos naturalizmussal. 31 amely nemcsak a művészetben mutatható ki, hanoin a nemesi és polgári rétegek kertkultuszában és botanikus érdeklődésében is. IL Rudolf udvara ennek egyik fő központja volt egyrészt a császár ismert természettudományos érdeklődése (híres botanikus kertje, állatkertje, óriási ásványgyűjteménye mutat erre), másrészt az udvarban működő mesterek — Hans Hoffmann, Daniel Eröschl, Jacob és Joris Hoefnagel-naturáliakat ábrázoló rajzai és miniatúrái alapján. E mesterek számára az egyik fő inspiráló forrást Dürer növényeket és állatokat ábrázoló rajzai és vízfestményei jelentették. Dürer minden egyes természeti lénynek sajátos, önálló életet tulajdonított és ennek megfelelő hangsúllyal és jelentőséggel ábrázolta a legjelentéktelenebbnek tűnő részletet is. 0 tartotta először érdemesnek a fűszálakat arra, hogy önálló rajzban, a bennük talált szépség kedvéért megörökítse. Dürer lapjain ez a természettudományosnak nevezhető érdeklődés a művészi kifejezéssel mindig tökéletes egyensúlyban maradt. Az említett, 1600 körül működő mesterek esetében azonban sokszor az illusztratív jelleg vált hangsúlyossá. Van Vianen ebben a tekintetben is Dürer szellemének hű követője volt. így pl patakmeder tanulmányain is megfigyelhető, hogy az elemző, valósághű ábrázolásmód minden esetben vonzó artisztikummal párosul. Van Vianen „Madonna a gyermekkel" című párizsi rajza (07. kép), 32 már első pillantásra elárulja a düreri inspirációt, A zsákos motívumot a Mária életét ábrázoló fametszet sorozat címlapjáról ismerhette. A jellegzetes düreri arctípusok legközelebbi analógiáit — a sok Mária ábrázolás közül — a Madonna mit der Meer2e W i n k 1 e r, F. : i. m. 107, 108. 27 B o c k, E. — Rosenberg, J. : i. in. 57, Ltsz. 13618 verso. 28 Paulus van Vianen: Patakmeder tanulmányok: Berlin, KK. Ltsz. 13619, Budapest Szépművészeti Múzeum, Ltsz. 1394, 1397. — Amsterdam, P. de Boer gyűjt, — Utrecht, Centraal Museum Ltsz. 688) 29 Gers z i, T. : i. m. Kat. sz. 298. 30 Win k 1 e r, F.: i. m. 103. 31 K r i s, E.: Georg Hoefnagel und der VVissentschaftliche Naturalismus. Festschrift für Julius Schlosser. Zürich, Leipzig, Wien, 1927. 24332 L u g t, F.: Inventaire général des dessins des écoles du nord. École hollandaise. II. Paris. Kat. sz. 848.
