Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 44. (Budapest, 1975)

GERSZI TERÉZ: Paulus van Vianen kapcsolatai a német művészettel

kell. Ötvöstárgyainak német hatásaival nem kívánok behatóbban foglalkozni, csupán arra szeretnék rámutatni, hogy korai, 1590-es évekből való alkotásain a bibliai és mitológiai jeleneteket a kortárs nürnbergi mesterek tájkompozícióihoz hasonló környezetben ábrázolta.

6 Ezek a tájábrázolások kissé archaizálok, a századközepi német és németalföldi tájképek elemeinek felhasználására vallanak, és még semmit sem árulnak el a későbbi ábrázolások realizmusából. Az általános aranyművesi gyakorlatnak megfelelően részben idegen metszetek felhasználásával, részben pedig a kortárs nürnbergi mesterek alkotásaiból is ismert fantasztikus tájképi és építészeti motívumokból alakította ki többnyire rálátásos, nagy távlatot jelző, sokszor zsúfolt kompozícióit. Tájképművészetében a nagy változás az 1600-as évek elején következett be a részletstúdiumok megjelenésével. Salzburgban készült tájrajzainak alapvetően megváltozott szemlélete azonban az 1600 körüli évekre datált plakettek — mint pl. az Európa elrablása, Venus és Adonis, Loth és leányai, Minerva című művek — tájképi részénél még egyáltalán nem tükröződik.

7 A változás első jele ötvösművészetében csak a már Prágában készült, 1603 —4-ből való műveken mutatkozott, így a Pan és Syrinx (1603 ; 56. kép),

8 Istenek gyülekezete (1604), Jupiter és Callisto (1604)

9 Diana és Akteon (1604)

10 című plaketteken intimhatású, kis tájképi kivágás részletező ábrázolását látjuk. A két elsőként említett alkotáshoz felhasznált természetstúdiumokat is ismerjük: az egyik patakparti malmot ábrázol (Rotterdam, Boymans van Beuningen Múzeum),

11 amelynek kissé stilizált változatát mindkét plaketten megtaláljuk. A másik rajz egy sziklatanulmány (Amsterdam, J. Q. van Regieren Altena gyűjt. ; 57. kép)

12 a Pan történetét ábrázoló plaketten került felhasználásra. Van Vianen ezeknél a munkáknál tehát már gyökeresen szakított az ötvösök régi gyakorlatával, az idegen mintaképek átvételével, és tájábrázolásait beható természetstúdiumok alapján komponálta. Ez a hirtelen fordulat tájképművészetében magyarázatul szolgál arra is, miért nem ismerünk tőle salzburgi korszaka előtt készült tájrajzokat: a régebbi tájkomponálási gyakorlatnál erre nem volt szüksége. Arra a kérdésre, hogy mi ösztönözhette, hogy tájművészetét egyszerre új alapokra fektesse, a feleletet a korszak tájképművészetében mutatkozó természetábrázoló kísérletek nyilvánvaló hatásán és a művésznek a természet iránti alapvető érdeklődésén túl a német mesterek, elsősorban Dürer műveinek ösztönzésében véljük megtalálni. A táj mint önálló téma a német művészetben nyert először hosszabb időn át polgárjogot, A XVI. század első felében a művészek egész sora nagyszerű eredményeket hozott nemcsak a tájfestészetben, hanem a grafikában és a rajzművészetben is. Az utóbbiak közül valósághűségükkel és közvetlenségükkel tűnnek ki Dürer tájrajzai és részlet stúdiumai. Dürer főként metszetei révén hatott a kortársakra és a következő generációk művészetére, rajzai inkább csak a német területeken működők számára voltak hozzáférhetők, mivel nagy részük Nürnbergben maradt.

13 fi Ve rres, R.: i. m. 297-300. ' F r e d er i k s, J. W. : Dutch Silver. The Hague, 1952. 64 F, 69 K, 70 L, 71 M. 8 D u y v e n é de W i t — K 1 i n k h a m e r, Th. M. : Eine Ansicht von Salzburg auf einer Plakette von Paulus van Vianen. Mitteilungen der Gesellschaft für Salzburger Landeskunde, 100, 1960. 529-. »Frederiks, J. W : Im. 72 N, 84 AA. 10 B a n g e, E. F.: Eine neuerworbene Plakette des Paulus van Vianen. Berliner Museen. XLIII. 1922. Heft 1/2, 110, 97. kép. 11 D u y v e n é de Wit — Kl i n k h a m e r , Th. M. : i. m. 6. kép. 12 D u y v e n é de W i t — K 1 i n k h a m e r , Th. M. : i. m. 7. kép. 13 W inkier, F.: Die Zeichnungen Albrecht Dürers. Berlin, 1936. I. XV.