Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 44. (Budapest, 1975)
EISLER JÁNOS: Két id. Lucas Cranach fametszet magyarországi felhasználásáról
tehető. Időrendben ezután a budapesti „Szent család a kis Keresztelő szent Jánossal" következik, 5 melynek Szent József-alakját valószínűleg nagyon kevés időbeli különbség választja el a velencei Museo Correr Keresztvitel-képének Szent Simonjától, 6 mely 1525-ben készült; a budapesti kép csak kevéssel lehet későbbi. A kompozíció több-kevesebb változtatással előfordul Palmezzano képei között; így variánsnak tekinthető az alább következő két esztergomi darab is. Közülük az egyik, Szent Katalinnal kiegészített példány jelzett és 1529-ből datált. 7 Egészen kései műnek tartható a harmadik esztergomi tábla — a Szent család Szent Sebestyénnel, Katalinnal és a kis Keresztelő szent Jánossal 8 — melyen az alakok típusa valamelyest eltér az eddigiektől, könnyedebbek, játékosabbak. Palmezzano utolsó éveiben — nyilván a kibontakozó és fokozatosan teret hódító manierizmus hatására — ismét festett néhány érdekesebb és kvalitásosabb képet ; így képünk egészen közeli stílusrokonát, a Compton Wynyatesben (Northampton-gyűjtemény) levő „Távola Calzolarit" 1537-ben. <J Palmezzano hatását mutatja egy nagyon ritka Forli-beli festőnek, Giovanni Battista Rositinek esztergomi képe, alapjában véve ismeretlen tevékenységének utolsó fennmaradt, 1507-ből datált emléke. 10 A romagnai festészet másik lítját járta Giovanni Battista Bertueci, aki 1503 és 1515 között dokumentálható s valószínűleg Pinturicehio tanítványa, majd segédje volt, Ennek megfelelően korai művei a nagy umbriai mester közvetlen hatása alatt készültek, stílusuk kevéssé önálló. Ez lehet az oka annak, hogy korai periódusából aránylag kevés művet azonosítottak. A keze alól ekkoriban kikerült képek közül a legjellegzetesebb s hitelesnek elismert a faenzai képtár „Madonna szent Pállal "-táblája, 11 továbbá variánsa, a Romai Galleria Spadában levő „Madonna a Keresztelővel" 13 . Mindkettő Pinturicchiónak a Cambridge-i Fitzwilliam Museumban levő Madonnájára megy vissza. A közvetlen Pinturicchio-befolyás végén áll a faenzai Chiesa dei Camaldolesi di S. Ippolitoból a helyi képtárba került triptichonja (44. kép), 1506-ból, melynél már Francesco Francia és Lorenzo Costa ismerete is érződik. 13 Sokkal biztosabb formálású, mint a már említett faenzai Madonna (43. kép). Érzésünk szerint a Szépművészeti Múzeum egyik képe, mely részletmásolata a sienai képtárban őrzött Szent család-tondónak, Pinturicehio egyik legvonzóbb képének 14 (1490-es évekből) — Bertueci egyik legkorábbi, mondhatni tanulódarabja. 15 Neki tulajdonítható a fentebb említett korai művek, elsősorban a két 5 P i g 1 e r, A.: Katalog der Galerie Alter Meister. Budapest, 1967. 529. 6 N°. inv. 52. Grigioni, C. : i. m. 521. 7 Ltsz. 55. 222. Fa, 83,3 X 65 cm. Boskovits - Mojzer - Mucsi: i. m. 99. 8 Ltsz. 55. 223. Fa, 63,5 X 80,5 cm. Boskovits — Mojzer — Mucsi: id. m. 99— 100. (1520 körülinek tartja). Egyébként mind a négy Magyarországon levő képet lásd : Berenson, B.: Italian Pictures of the Renaissance, Central Italian and North Italian Schools. Vol. I. London, 1968. 313-314. «Grigioni, C. : i. m. 573. 10 Ltsz. 55. 220. Fa, tempera és olaj, 51 X 41 cm. Boskovits — Moj z e r — Mucsi: i. m. 100 102. 11 Fa, 54 X 43 cm. G n u d i, C. — B e c h e r u c c i, L. : Mostra di Melozzo e del Quattrocento romagnolo. Kiállítás-katalógus. Forli, 1938. 97. — Berenson, B.: i. m. 50. 12 N°. inv. 61. Fa, tempera, 55x46 cm. Zeri, F.: La Galleria Spada in Roma. Firenze, 1954. 40-41. 13 G n u d i, C. — B e c h e r u c c i, L. : i. m. 96. 11 A sienai Pinturicchio-képpel kapcsolatos datálási kérdésekről Car Ii, E.: Il Pintoricchio. Milano, 1960. 20. 15 Ltsz. 40. Nyárfa, tempera, 62,5 X 42,8 cm. P i g 1 e r, A. : i. m. 543. (irodalommal; B. Berenson és P. Schubring Bernardino Fungainak tulajdonította).
