Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 44. (Budapest, 1975)
POGÁNY-BALÁS EDITH: Motívumtörténeti észrevételek Raimondi és Episcopius metszetekkel kapcsolatban: „Cesi-Léda és Leonardo Lédái”
tárgyai szániára külön kis épületet emeltetett a kertben, ahol Aldrovandi leírta 1550-ben. A Cesi gyűjteménynek azonban ezt a térdelő női alakját ebben az időben, 1508-ban Michelangelo is lerajzolta 10 s a gyűjtemény, egy másik darabját is, egy teherhordó puttót is, Merkúr-rajzán, 1501-ben. Rámutat erre az előképre Tolnay, Wilde stb. 11 Azt látjuk tehát, hogy nemcsak a guggoló Aphrodite szobor, melyet Aldrovandi 1550-ben Lédaként ír le (18. kép), hanem az 1517-ben megalapított Cesi-gyűjtemény más antik darabjai is felbukkannak előképként már 1501 —4 körül, még e gyűjteménybe kerülésük előtt is, hatásukban kimutathatóan, megjelennek a reneszánsz művészetben. Felmerülnek ezzel kapcsolatban további kérdések: már Aldrovandi leírása előtt is Lédának tekintették-e ezt a guggoló Aphrodité szobrot és a Cesi-gyűjteménybe kerülésük előtt hol lehettek a nevezett művek. Lehetséges, hogy Paolo Emilio Cesi elődje, akitől a palotát annak halála után megszerezte, Giovanni Antonio di Sangiorgio kardinális szintén gyűjtött antik műveket, s ezeket a darabokat már a palotával együtt szerezte meg a Cesi-gyűjtemény megalapítója, Mindkét kérdésre igenlő felelet lehetőségét mutatja az a körülmény is, hogy Michelangelo első Léda-rajza 12 (31. kép), amely 1504-ben készített csatakarton vázlatalakokkal egy lapon van, szerintünk szintén kapcsolatba hozható a Cesi-gyűjtemény darabjaival, még a megalakulás előtti időben. Ez a Léda-ábrázolás teljesen különbözik a későbbi, Alfonso d'Esté számára készített fekvő Lédától (mely csak másolatban maradt fenn). Mozgásmotívumában, felhúzott lába jellegzetesen behajlított tartásában, — melyen az egyik láb ugyanazzal a mozdulattal kerül lábközépen a másik mögé = a Cesi „Léda" (18. kép) és „Cupido-a hattyúval" (22. kép) szoborcsoport párdarabjával, a „Pán és Daphnis" (30. kép) 13 szoborcsoporttal hozható kapcsolatba. Ennek a tartása teljesen megfelel a Michelangelo-rajz különleges és jellegzetes lábtartásának. Azt látjuk tehát, hogy ez a három szobor, mely Aldrovandi 1550-es leírásában egymás pendant ját alkotva, egy csoportozatot alkotott a Cesigyűjteményben — a gyűjtemény megalakulása előtt 1504-ben Léda ábrázolásokhoz nyújtott ösztönzést. 10 Michelangelo: Ruhátlan vázlatok. Olomvessző, toll. London, British. Museum. W. 8. v. ; Tolnay: Michelangelo II. 41. ; Dussler: 164. ; H a r 11, F. : The Drawings of Michelangelo. London, 1971. Nr. 96. 1508-ra datálva. «The pose of this figure has been derived from a knelling Aphrodite Bathing, now in Terme Museum in Rom» . . . W i 1 d e, J. : Italian Drawings in the Department of Prints and Drawings in the British Museum. London, 1953. Kat. 8. Pl. XX. Museo délie Terme 8565 —antik szobor variációja, írja. 11 Michelangelo: Merkúr, rajz teherhordó fiúval. Louvre. 688 r. írod. Tolnay; I. 14; Dussler: 209.; Hartt: 46. 12 Michelangelo: (korai Léda) Kompozíciós vázlatok a csatakartonhoz, Léda és a hattyú. 1504. Fekete kréta, ezüst vessző. Firenze. Uffizi. 18737 F. «The exquisite erotic abandon of the probable Leda, clockwise left is a surprise for the early Michelangelo. No such commission is known until the Leda done for Alfonso d'Este which bears no resemblance to this». . . Hartt: i. m. Kat 29. 13 Pan és Daphnis. Antik szobor Cesi gyűjteményéből. Museo Nazionale Romano. Paribeni: Kat, N. 160. Inv. Nr. 8571. ; Schreiber: i. m. Nr. 4.;Aldro vandi: 129. in casa del R. di Cesis in Bor (go) presso a San Piero — dentro LAntiquario — un Satiro con le gambe e piedi caprini, che abbraccia un garzonetto, che gli e appresso, e uvole insegnarli di sonare una zampogno de sette canne, c'ha il putto a mano. Sono amendue intieri, ignudi, et assisi sopra una base antica: ch'è d'un pezzo sitesso con le statue; Metszet: Dalen Perrier után.: Cornelis van Dalen: Amsterdam. 1638. Ebben az időben 1500 körül már több változata is ismert ennek a szobornak is, vö. Kleiner, G.: Rámutat e szobor Chigi-Farnese gyűjteménybeli változatának a hatására Michelangelo korai Bacchus-a mellékfigurájánál; Kleiner, G.: Die Begegnungen Michelangelos mit der Antike. Berlin, 1950. 17. o. 56. o. ; H ü b n e r : i. m. 88.
