Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 44. (Budapest, 1975)

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: A délitáliai ál-vörösalakos vázák kérdéséhez

hasonló formájú budapesti vörösalalakos vázával (9. kép), vagy a 20. skyphos ifjúalakját (16. kép) egy nápolyi harang-kratér ifjúalakjával (15. kép) összehasonlítani; azonnal világossá válik, hogy a vázák festője a lucaniai vörösalakos vázafestészet ismert mestere, a Sydney-festő.

9 Trendall jellemzésének számos, a mester ismertetőjegyének tekinthető vonása tér vissza az ál-vörösalakos vázákon, így elsősorban az emberalakok hangsúlyozottan háromnegyed nézetű beállítása, a sajátosan merev figurák, a fejformák, a kissé nyitott szájak, a ruha öble a nőalakok hátrahúzott lábán, a redők éles vonalai a jellegzetes ránc-csoportokkal a férfiak köpenyén a csípőnél a térd alatt és a bal vállon, a nőalakok mellének kirajzolása a peplos alatt a körrel jelzett mellbimbókkal, a gyakori kettős sáv a pepioson, olykor pontozva (pl. all. képen), az archaisztikus zegzugvonal-pár a férfialakoknál a köpeny szélének jelzésére (különösen a 2., 5. és 20. vázán, vö. a nápolyi vörösalakos harangkratér ifjúalakjait, LCS pl. 63,4 és az Ermitázs skyphosát, Jdl 27, 1912, 307, Abb. 31b), a koszorúk, thyrsosok, kantharosok formája (az utóbbira vö. a 10. képet az oxfordi hydriával, LCS pl. 63,5 és Szépműv. Múz. Közi. 14, 1959, 29, 18. kép), az ülő alakok klismos-a, (vö. a 10. vázát és a 8. képet az említett oxfordi hydriával), vagy a vájatok alacsony oszlop, amely többnyire síremlék lehetett

10 (az 1. és 16. vázán; vö. a vörösalakos vázákat: LCS pl. 63,4; LCS Suppl. I, pl. 6,3 és 22, n° 653b). Az ornamentikának a vörösalakos vázákon is meglevő gyakori motívumai a jellegzetes fűrészes szélű nagy levelek (pl. 8. és 10 .kép), a nyelv-sor az oldalsó fülek körül, a csúcsívbe foglalt palmetták sora (az 1. kratér egyik oldalán és a 8. oinochoé vállán, vö. a már többször említett oxfordi hydria vállán és füle alatt levő palmettákat: Szépműv Múz. Közi. i. h., 18. és 20. kép). A fül alatti palmetta általában egy vagy két háromszögön áll, mint az oxfordi hydrián (Szépműv. Múz. Közi. i. h. 20. kép). Különösen jellemző, hogy a fül alatti palmetta két oldalán az indák, spirálisok, palmetták és virágok mintegy a képek keretéül szolgálnak (elsősorban a skyphosokon, mint a 16—17. kép mutatja, de gyakran a harang-kratéreken is). Ha mindezek alapján nem lehet kétséges, hogy a húsz ál-vörösalakos váza a Sydney-festő műve, fokozottan érdekes a kérdés, mennyivel gazdagítják azt a képet, amely vörösalakos vázái alapján kialakult róla, és vannak-e jellegzetes különbségek a kétféle technikával készült vázái között. Ami a vázaformákat illeti, a peliké szokatlanul kis méretű; a 3. gamikos lebés fedélen a lekanis-alakú fogó különösen Campaniában gyakori (vö. pl. LCS pl. 102,4; 119, 1-2; 171, 3-4; 184, 5; CVA Br. Mus. 2, IV E a, pl. 11, 10, 12 és 18, pl. 12, 11 ; stb.); az oinochoék közül a 8, és 9. a festő vörösalakos vázáiról már ismert 1. típusú, a 7. viszont első ismert 3. (chous) típusú oinochoéja. Nemcsak a Sydney-festő művei közt egyedülálló, de az egész dél-itáliai vörösalakos vázafestészetben is viszonylag ritka a 10. olpé formája, bár ennek az, úgy látszik, sajátosan dél-itáliai változatnak akadnak a madridihoz többé-kevésbé hasonló példányai a lucaniai (pl. LCS pl. 70, 4—5), campaniai (pl. LCS pl. 137, 2,5) és főként a szicíliai vörösalakos vázafestészetben (LCS pl. 249, 9, vö. a válldíszt is! L. Bernabö Brea — M. Cavalier, Meligunis-Lipára II, Palermo 1965, p. 234 és pis. 89, 92).

11 A gamikos lebés, a lékythos, a harang-kratér, továbbá a 14., 15. és 20. skyphos típusa (16—17. kép) megfelel a festő vörösalakos vázáinak; ezzel a vastag falu attikai típussal szemben a 11— 13. és a 16— 19. skyphos a vékony falu és a test alján festetlenül hagyott korinthosi formát mutatja 13— 14. kép). A két típus váltakozó, párhuzamos használata nem ritka a lucaniai vá,J Róla részletesen Trendall, LCS 127-9; Suppl. I, 22; Suppl. II, 171 - 2 10 Vö. Pagensteoher, R., Lnt

eritalische Grabdenkmäler, Strassburg 1912, 59 11 Feketeniázasan is előfordul; pl. Meligunis-Lipára II, pl. 118, 4a