Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 43. (Budapest, 1974)
PREISS, PAVEL: J. G. Heinsch és a prágai Károly hídon elhelyezett jezsuita szentek csoportja
Brandl bemutatott egy modellt Braun Szent Luitgarde szoborcsoportjához is (1710). 14 Eleinte kételkedtek ennek az állításnak a hitelességében, mert úgy gondolták, hogy Braun erős egyéniségének nem volt szüksége egy másik művész invenciójára; 15 majd — elsősorban a jezsuita dokumentum hatására — Ehemant kijelentését elfogadták. 16 Az igazság az, hogy nem volt sértő, ha egy szobrász, még ha nagyon hűen is, más koncepcióját követte. Braun Kuksban felállított Bűnök és Erények ciklusainak egyedülálló hatását cseppet sem csökkenti az a tény, hogy azokat az augsburgi Martin Engelbrecht 17 igen ötletdús, de művészi szempontból vértelen metszet sorozat a nyomán alkotta. Napjainkban íigy vélték, hogy a barokk korban valóban léteztek szobrokhoz készített rajzvázlatok, ezeket ismerték is, de nagyrészt a szobrászok alkotásainak tartották őket. Úgy tűnik, hogy ezt a felfogást meg kell változtatnunk. A „pietura", tudatában annak, hogy ő az isteni „disegno" elsőszülött gyermeke, megőrizte privilegizált helyzetét, ami a XVI. század folyamán a „disegno" három ága — a festészet, a szobrászat és az építészet — között a „paragone", azaz az összehasonlítás és a vetélkedés témája fölött folytatott számos vita gyümölcse volt. A gyakorlatban a festészet privilegizált helyzete a műhelyek közös munkaszervezéséből eredt, amely a szobrászati tevékenység szükséges kiegészítője volt és a szobrászatnak kézműipari jelleget adott. Az a tény, hogy elméletileg, művészetük ideálisabb jellegéből következően a festőknek tulajdonították azt a képességet és azt a jogot, hogy a szobrász munkájába vázlatkészítés, bírálat és kritika címén beavatkozzanak, a valóságban nem volt nagy jelentőségű és emiatt egyetlen esetben sem érte sérelem a szobrász művészi és szociális helyzetét. Mint a jezsuita dokumentumokból kiderül, a festő elképzelését először és elsősorban a szobrász bírálatának vetették alá. A festő elgondolása csak tárgyalási alapul, illetve tematikus és formai finomításra szolgált. Az utolsó szó a szobrászt illette meg, akinek ezek után be kellett nyújtania saját vázlatát, valószínűleg bozzeto vagy plasztikus modelletto formájában, ami többé vagy kevésbé eltérhetett a vázlattól, s amihez, az elfogadás után, a végső megvalósítás során aprólékosan ragaszkodnia kellett. Heinsch két megmaradt rajza, valamint a két elveszett vázlat, az ismeretlen festőé és konkurrenséé, Brandlé, kétségbevonhatatlanul bizonyítja a rajzmodellek létezését, amelyek a Károly híd díszítésének aprólékos és igen gondos végrehajtása során, 1709 és 1714 között kiindulópontként és általános tervként szolgáltak. Léteznie kellett egy másik Brandl rajznak is Braun Szent Luitgarde csoportjához, amely szintén elveszett, és nagyon valószínű, hogy volt egy modell a Szent Norbert csoporthoz is, amit Brokof, Brandl szerint, nem vett figyelembe. Nyilvánvaló, hogy 14 E h e m a n t , F. L. in: Neuer Titular und Wirtschaft s-Kalender auf das Sehaltjahr 1772, Prag, 1772. 48. old. 15 P o c h e , E.: Braun ci Brandl? Cestami umení. Sborník prací k poctë sedesátych narozenin Antonina Matëjëka. Praha, 1949. 183— 187. skk. (korábbi irodalommal is; a szerző arra a következtetésre jut, hogy Braunt J. A. Friedrich J. Chr. Liâka egy rajza nyomán készült Szent Luitgarde metszete ihlette meg. Po che , E.: Mátyás Bernard Braun. Praha, 19(55. 134. old., 55. jegyzet (1. még 309. old.; a szerző megpróbálja véleményét egy nevezőre hozni a jezsuita dokumentummal, amit nem idéz). B 1 a z í c e k , O. J. : in: Barok v Cechách. A Chlumec nad Cidlinou-ban található Karlova koruna kastély állandó kiállításának kataFJgusa.) Praha, 1973. 102. old. (a szerző még mindig afelé a vélemény felé hajlik, hogy inkább Liska, mint Brandl rajza szolgált modellül). 16 Neumann, J. : Petr Brandl Praha, 1969. 25. old. (német fordítás, 197. old.). Neumann, J. : Cesky barok. Praha, 1969. 135. old. Neumann, J. : Böhmischer Barock. Praha, 1970. 170. old. 17 R ö h 1 i g , U. : Eine Stichvorlage für die Allegorien der Tugenden und Laster von Matthias Bernhard Braun in Kukus. Alte und modeine Kunst, X/83, 1965. 20. sk.
