Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 43. (Budapest, 1974)
PREISS, PAVEL: J. G. Heinsch és a prágai Károly hídon elhelyezett jezsuita szentek csoportja
Ezek szerint Heinsch rajza, mely maga is inkább „theatrum", mint tömör allegorikus kompozíció, nem vesz figyelembe bizonyos fő kifogásokat, tehát nem készülhetett a kifogások megfogalmazása után. Valószínűbbnek tűnik, hogy az ismeretlen festő és Brandl modelljével csaknem egy időben, de azoktól függetlenül, általános utasítás alapján készülhetett. Lehetséges, hogy Heinsch, aki számos jezsuita megrendelés során bizonyította tehetségét, magánértesülés révén szerzett tudomást az ügyről és saját kezdeményezésére részt vett a versenyben, mert vonzhatta az a lehetőség, hogy megkapja a Borgia Szent Ferenc szobor modelljének a megrendelését, amelynek a talapzatformáját el is fogadta; azonban a brokofi koncepció szerinti szent nemes alakja messze túlszárnyalja Heinsch rajongó imádatú konvencionális koncepcióját. Pillanatnyilag lehetetlen azonosítani az első, a névtelen modell szerzőjét. Johann Ferdinand Schor, akit a hagyományok szerint barátság fűzött Brokofhoz, ekkor még nem volt Prágában, ott csak 1713-ban telepedett le. A legkomolyabban Christopher Tausch jezsuita segédpüspök jöhet számításba, ugyan az ő jelenléte Prágában csak 1710 októberétől bizonyított, amikor mesterének, Andrea Pozzonak a vázlata alapján megfestette a Kánai mennyegzőt a Clementinum nyári refectoriumában, 10 de elküldhette még Bécsből a szobor első vázlatát, amelyen nem tudta vagy nem vette figyelembe a helyi feltételeket, a hídon rendelkezésre álló hely méreteit stb. Ez természetesen csak minden alapot nélkülöző feltevés. Ezekben az években sok olyan festő élt Prágában, illetve Csehországban, aki ilyen jellegű tervet el tudott készíteni, így pl. »Johann Hiebel, aki több alkalommal is dolgozott a jezsuitáknak. A csehországi barokk művészetben viszonylag sok vázlat készült olyan oltárépítmények vagy akanthuszlevelekkel díszített oltárokhoz, amelyeken a szobrászati díszítés alárendelt szerepet játszott, de a vázlatot a legritkább esetben készítette szobrász. 11 Viszont vannak olyan bizonyítékok (nyilvánvalóan jóval nagyobb számban, mint a szomszédos országokban), amelyek a festő, mint a koncepció szerzője és a szobrász szoros együttműködését tanúsítják. Johann Baptist Mathey, aki Csehországban kizárólag építészként működött, képzettségére nézve festő volt. Nyilvánvalóan a talapzat volt a legjelentősebb Mathey első vázlatában, amit a Károly hídon felállítandó Nepomuki Szent János szoborhoz készített; a talapzat tervezett formáját megtartották, míg maga a szobor, amelynek az agyagból égetett bozzetoját Matthieu Rauchmiller formázta, nagyban eltért Mathey koncepciójától (Nürnberg, Germanisches National-Museum). 1A festő és a szobrász közötti közvetlen együttműködést első ízben Brandlnak a Xaveri Szent Ferenc szoborhoz tervezett és Braunnak szánt modelljével kapcsolatban jegyezték fel. 13 Kiegészíti ezt Franz Lothar Ehemant állítása, amely szerint 10 P o d 1 a h a , A. : Materialie k slovníku urnelcü a umëleckych femeslnikù v Öecháeh. Parnátky archeologické, XXVII, 1916. 178. old. 11 Rlazícek, O. J. — II u s a , V. : Materialie k dejinám barokního vytvarniot ví v Cechách. Roôenka Kruhu pro pestování dëjin umëni, anné 1936, Praha, 1937. 21 — 22. sk. Sádlo, V.: Návrh sochafe O. J. Vendy na sousosi P. Marie v Karlovy eh Varech. Ibid.,. 67 — 69. skk. ßoubik, Fr.: Braunûv návrh sporekovského sousosi pro Karlùv most v Praze z roku 1720. Památky archeologické, XXXIX (III), Praha, 1933. 71 - 74. skk. (Braun igen vitatott műveként). 12 Johannes von Nepomuk. Passau, 1971. 160— 101. sk., 78. sz. (korábbi irodalommal is). 13 H e n t s c h el, W. : Der Prager Brückenkrucif ixus. Zeitschrift des Deutschen Vereins für Kunstwissensehaft, VI, 1939. 267 — 282. skk. Henschel, W. : Dresdner Bildhauer des 16. und 17. Jahrhunderts. Weimar, 1966. 94-95. sk., 154- 155. sk., 108., 109., 110. kép.
