Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 43. (Budapest, 1974)

PREISS, PAVEL: J. G. Heinsch és a prágai Károly hídon elhelyezett jezsuita szentek csoportja

nos helyen megjelenjenek. Javasolják, hogy a csoportot egészítsék ki egy öreg, a szent érveire reagáló bonc és egy indiai figurájával, ez utóbbi annak a sziklának támaszkodna, amelyiken a szent áll. A szikla tehát közös motívum Brandl és az elsőként bírált névtelen festő tervében. Hiányzott végül az a hely, ahová a kívánt dedikáció szövegét beírják; ezzel a szövegtervezettel fejeződnek be az észrevételek. A Brandl-féle modellel szembeni ellenvetésekből nem derül ki, vajon a tervet Braunnal közösen dolgozta-e ki vagy sem. Az első esetben, a névtelen terv esetében nagyon valószínű, hogy az a festő elképzelése alapján készült és szobrász nem vett részt a munkában, arról semmit sem tudott és elsőként emelt kifogásokat. Azonban a szerző nevét nem említik. Egy rajz, mely a névtelen német alkotások között szerepel a Budapesti Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményében

5 vetett némi fényt, de egyúttal újabb árnyékokat is a problémára. A hangsúlyozottan széles csípőjű szent és az angyalkák figurája, valamint a rajz technikája ezt a művet ahhoz a vázlathoz kapcsolja, aminek az alapján Brokof a Borgia Szent Ferencet faragta, s amit eredetileg Brokofnak, tehát a szobrász rajzának tartottak." Egy másik rajzzal — ami a kariovi templom oltárképének a vázlata

7 — és a Clementinum Megváltó templomában elhelyezett Szent Ignác és Xaveri Szent Ferenc képekkel mutatott hasonlóság alapján kétségbevonhatatlanul megállapították, hogy Johann Georg Heinsch (1047— 1712)

8 munkájáról van szó, s ily módon egyben a budapesti rajz alkotóját is meghatározták. Vajon milyen szerepet kell tulajdonítanunk Heinsch nagy precizitással készített rajzának a Brokof szobor megalkotásában? Először is nyilvánvaló, hogy ez nem azonos azzal a névtelen modellel, amiről az első jezsuita dokumentum beszél. A kompozíció háromszög alakú, amelynek az alapja megközelítőleg azonos a magasságával, tehát nemcsak annak a felével. Számos idézett ikonográfiái motívum hiányzik, szerepel viszont néhány a kifogásoltak közül, pl. a keresztesrák. Sőt Brandl modelljének néhány elhagyásra ítélt részlete is feltűnik, mint pl. az ülő asszony a gyermekekkel. A Brandl-féle modellen nem megfelelőnek tartott beszélgető pár közvetlen kapcsolatot mutat azzal a hallgatóság között elhelyezett két alakkal, akik egymással szemben élénken gesztikulálnak. Másrészt a vázlaton vannak olyan részletek is, amelyek a két másik vázlat bírálati utasításait tükrözik; a szent, akit joggal bizonyos passzivitással vádolhatnának, nem sziklán áll, mint a névtelen festőnél és Brandlnál, hanem ellenkezőleg, szabályosan épített bázison, amelyen jól látszik a kartus, ahová a név, és a bemélyedő mező, ahová a dedikációs felirat került volna. Ez az igen egyszerű talapzat, ami ugyanolyan technikával készült, mint az alakok, ismeretlen építész, a hídon felállított szobortalapzatok készítői egyikének a mííve lehet.

9 5 Budapest, Szépművészeti Múzeum, Ltsz.: K 58.104. Tusrajz, '.12,8x20,3 cm. Delhaes István gyűjteményéből. 'Kuchynka, II.: Sousosi sv. Fi-antiska Borgiáse na Karlovë mostë Praze. Casopis Spolecnosti pfátel starozitností ëeskych v Praze XVI, Praha, 1908. 107. old. M á d 1 , K. B.: Sochy na Karlovë mostë v Praze. Praha, 1921,52. old. (kép). Mádl úgy beszél (írről a rajzról, mint ami a Prágai Városi Múzeumban található; saját korától kezdve elveszeti rajz. 7 Loris, J.: Kresba od Jana Jifího Heinsehe. Umëni, XII, 1939— 1940. 405.sk. 3 N e u m a n n , J. Malífství XVII. století v Cechách. Praha, 1951. 110. old., 147. jegyzet, 168. kép. P o c h e , E.: Mátyás Bernard Braun. Praha, 1965. 134. old., 55. jegyzet; a szerző ezt a rajzot rövid jegyzetben idézi, J. Neumannra hivatkozva, azonban Heinsehet Liskával helyettesíti és így elméletét arra a hatásra alapozza, amit Liska gyakorolhatott Braun Szent Luitgarde-szobrára. (1. 16. jegyzet). 9 A Károly híd szobor! alapzataira vonatkozé>an 1. P a v 1 í k , M. : Soubor podstavcú barokníeh soch na Karlovë mostë. LImëni, VU, 1959. 25 — 29. skk.