Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 43. (Budapest, 1974)
SZENTLÉLEKY TIHAMÉR: Újabban szerzett mécsesek a Szépművészeti Múzeum antik gyűjteményében
11. típusnak nevezte el. 15 Készítési idejüket a 7. század végétől erősen a 0. századba húzódóan, elég tág időhatárok közé teszi. Azonban ennél a csoportnál a középcsövecskék peremrészek nélkül, töredékesen maradtak fenn 16 s így pontosan nem ismert, hogy milyen közelebbi jellegzetességekkel bíró 2>eremek tartoztak a középcsövecskékhez. Az 1. és 2. számú mécsekhez hasonlóan ívelő csészeoldalt és hasonlóan befelé húzódó egyenes felületű peremszegélyt az athéni Agora ásatásainál Howland 19 A. típusánál láthatunk. 17 Ennek a típusnak legkorábbi előfordulási ideje a lindosi mécs alapján 525 utánra tehető. 18 A peremszegélynek és az ívelő oldalvonalnak ily kései előfordulása arra figyelmeztet, hogy az egyéb jellegzetességek folytán korábbanra datálható 1. és 2. számú mécsek nem athéni készítmények. Vékony és törékeny anyaguk miatt Howland a 19. típusú mécseket nem tartja helyi, athéni készítményeknek, s rámutat, hogy Dél-Oroszországban és Rhodoson is megtalálhatók 19 . Ugyancsak az athéni készítés ellen szól szerinte az a jellegzetességük, hogy csak a csésze belső felületét, valamint a peremszegélyt festik s az orrot festetlenül hagyják. 20 Mivel az athéni Agora és Corinthos ásatási anyagában csak kései változatai fordulnak elő a simított aljú, ívelt csészeoldalú és egyenes pereinszegélyű mécseknek, e változatok kialakulását és korai általánossá váló készítését a görög félszigeten kívül kell keresni. P. Orlandini a gelai Predio Sola lelhelyről származó mécsek leírásánál hasonló típusú középcsöves mécseket ismertet. Megállapítja, hogy e mécseket a 7. század végén először Rhodosból importálták, majd ezzel egy időben a helyi mécseskészítés utánozza e típust és szélesen elterjeszti. 21 A korai példányokat festetlenül állították elő, míg a festett példányok ott a (i. század közepére datálhatok. 22 Az 1. és 2. számú mécsek készítési idejét a 6. század közepére tehetjük. Ebben az időben a hasonló formájú változatok a földközi tenger környékén mindenütt elterjedtek voltak, ahol görög hatással számolhatunk. 23 Legközelebbi analógiái, jelenlegi ismereteink szerint Magna Graetiában fordulnak elő s így feltehető, hogy mécseinket is ott készítették. 24 Bár mindkét mécs azonos típusnak azonos változatához tartozik, készítési idejüknek mégis bizonyos eltérésére lehet következtetni. Az eddigi kutatás szerint a korábbi változatokhoz azok a mécsek tartoznak, melyeknél a peremszegély keskenyebb, 25 majd a peremszegély mind szélesebb lesz s a korábbi nagyméretű égőlyuk is később szerényebb méretűvé válik. 26 Bár ez a fejlődési sor igen skematikusnak tűnik, s bár a különböző változatokon más és más jellegzetességek válnak hangsú15 H o w 1 a n d, R. H. : i. m. 23. 16 H o w 1 a n d, R. H. : i. m. 3. tábla 08., 69. sz. 17 H o w 1 a n d, R. H. : i. m. 5. tábla 131 - 135. sz. 18 B 1 i n k e n b e r g, Ch.: Lindos, fouilles de l'Acropole, Vol. T. Les petits objets. Berlin, 1931. 615, 122. tábla 2557. sz. 19 H o w 1 a n d, R. H. : i. m. 40. 20 19. jegyzet 21 O i' 1 a n d i n i, P. : ( Oia, La stipe votiva arcaica del Predio Sola, 48. 22 O r 1 a n d i n i P. : i. in. 50, Ltsz. 7632, Xii. tábla. 23 W a 1 d h a u e r, O. : Die antiken Tonlampen der Kaiserliche Eremitage. St. Petersburg, 1914. 24. sz., II. tábla; Blin k e n b e r g, Ch.: 615, 122 tábla 2557. sz.: Bai1 e y, M. D.: i. m. 28, 3. tábla e. 21 Itt még külön utalunk arra, hogy a 2. sz. mécs Pékár Gyula hagyatékából származik, ugyanazzal a 3. sz. méccsel együtt melynek alján „Taranto ( 1909 juli 13) Pékár Ju+ " felírás szerepel. 25 O r 1 a n d i, P. : i. m. 48. 26 B r o n e e r, O. : i. m. 31.
