Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 43. (Budapest, 1974)

SZABÓ MIKLÓS: A közép-görögországi terrakotta protomék kérdéséhez

keltezhető alkotások (pl. az artemisioni Poseidon) fokán áll, ami azonban még mindig csak terminus post guem-et jelent. Az i. e. 5. századi típusfejlődésnek ez a példája azt mutatja, hogy az archaikus kor végén átvett protomé-szkéma egyes esetekben még jó ideig tovább él, azonban fokozatosan új tartalommal telik meg. A T. 40 által képviselt változattal — szemben az előzőkkel — más a helyzet. Első pillantásra feltűnik a protoiné-forma eltérése a tárgyalt késő-archaikus „rhodosi" előzményekétől : ez, a fátyol-viseiet megőrzése mellett büszt-szerűvé válik,

60 vagyis a fátyol a fej vonalát követve a vállaknál kiszélesedik, és a harmadik dimenzióban, a mell megmintázásában is újfajta plaszticitás jelentkezik. A T. 40 és az 50.533 változatokat korábban attikai márványszobrokkal hasonlítottuk össze, hogy keltezésükhöz támpontokat találjunk. Most, a protomé-forma kialakulása kapcsán az a kérdés vetődik fel, hogy a kétségtelen hasonlóság több-e a „Zeitstil" megnyilvánulásánál, azaz, kötik-e szorosabb szálak a kérdéses típus megszületését az athéni művészethez? Az nyilvánvaló, hogy protomék esetében nem lehet szó nagyszobrászati minta kicsinyített utánzatairól, mint ahogy ez egyébként az agyagszobrocskák körében már az archaikus kortól kezdve gyakori jelenség.

61 Itt a nagyszobrászati mintának a nagyplasztikában az adott formában nem is létező sajátos típuson való felhasználásáról van szó. A kérdés tehát az, hogy juthattak el Phókisba azok az ábrázolási elemek, amelyek az idézett koré-szobrok alapján attikai eredetiteknek látszanak.

6

'

2 A Euthydikos-koré csoportjába tartozó márványszobrok stílusával szorosan összefüggő attikai terrakották közül ebből a szempontból azok látszanak a legfontosabbaknak, amelyek onosok kerek záródású végét díszítik, minthogy ezeknek büszt-formája hasonlít a kérdéses protomék szkémájához. Beazley röviden megjegyzi, hogy a késő-archaikus athéni onosokat, melyeknek festett díszítései több kéz között oszthatók el (Sapphó-festő, Jhosphos-festő, Golonos-csoport stb.) azonos típusú plasztikus fejek díszítik.

63 Ezek hajviselete, arcmintázása igen közeláll a 084-es akropolisi koré-éhoz. Onosok Boiótiából is kerülnek elő: a Sapphó-festő által díszített darab Tanagrából (Athéni N.M.2184; 17. 19. kéj)), egy New York-i példány feltehetően Thébaiból származik.

61 Másfelől Boiótiából ismerünk olyan protoméformát (Winter I. 242, 2 ; itt 18. kép), amely az attikai onos-díszít menyekhez méretét és stílusát tekintve annyira közeláll, hogy szinte azok másolatának látszik.

6 Felvetődik a kérdés, vajon nem attikai minták leformázása útján jött-e létre a boiótiai 60 A koncepció lényegesen különbözik a késő-archaikus „rhodosi" büsztprot omékét ól : vö. a 48. jegyzetben idézett képen látható példányt. A szigorú stílusú „rhodosi" büsztprotomékhoz 1. a 34. jegyzetet. 61 L. pl. az athéni koré-terrakottákat : Kn o b 1 a u e h, P. : i. m. 67 skk.; Higgins, R. A.: Greek Terracottas i. m. 72. old. 62 Bár keltezhetetlen nagyszobrászati alkotásokról van szé), mégis említést érdemel Pmtmniasnak. az az adata, hogy Kirrhában, Apollón, Artemis és Lótó szentélyél)en nagyméretű attikai szobrok állottak. (X. 37,8.) "Beazley, J. D.: Attic Black-Figure Vase-Painters. Oxford, 1956. 481. old. 64 Az onosok elterjedéséhez: Robins o n, I). M. : AJA 49 (1945) 488 skk.; A plasztikus díszekhez: Láng, M.: Die Bestimmung des Onos oder Epinetron. Berlin, 1908. 36 skk.; A Sappho-festő onosának díszéhez: Láng, M.: i. m. 37. old., 13. kép.; Haspels, C. H. E.: Attic Black-Figured Lekythoi. Paris 1936. 36, 2. t. 85 Jobb híján jól szemlélteti ezt a W i n t e r I. 242, 1. ós 2. változatok összehasonlítása. Az 1. változat onos-díszeket is magába foglal.