Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 43. (Budapest, 1974)
SZABÓ MIKLÓS: A közép-görögországi terrakotta protomék kérdéséhez
rabok a chalkidikéi város feltárása során előkerültek. 47 A darab vizsgálata valószínűvé teszi, hogy az leformázás útján létrejött sorozatba tartozik: a szem részletei teljesen elmosódtak, a haj kidolgozás préselés utáni modellálásról tanúskodik. Logikus arra gondolni, hogy ez az olynthosi műhely számlájára írandó, hiszen a leformázás mechanikus eljárása idegenből átvett forma esetében az alkotói tevékenység kiiktatásával teszi lehetővé az arché-típus fiatalabb generációinak létrehozását. A dolog azonban korántsem ilyen egyszerű. Először is a kérdéses formát nem sikerült olynthosi generáció-sorozatba beillesztenem. Másodszor pedig éppen a budapesti protomé által képviselt változathoz kínálkozik igen közelálló méretű és kivitelű rhodosi példány, mint előkép, hiteles ásatásból. 48 Nincs kizárva tehát, hogy ebben az esetben leformázással készült negatív forma került át Olynthosba R hódosról. III. Bármi volt is a kiváltó ok, akár negatív formák importja, akár mesterek betelepedése, mindenesetre a késő-archaikus kor végén — az idevágó anyag jórészt már az i. e. 5. század legelejére keltezhető, hiteles sírleletek alapján 49 — Boiótiában, Phókisban és Kelet-Lokrisban megkezdődött a „rhodizáló" protomék sorozatgyártása. A műfaj népszerűségét nemcsak az emlékanyag mennyisége, hanem további története is bizonyítja: rövid idő alatt típusváltozatok, ill. az előzményektől egyre inkább eltávolodó megoldások keletkeztek. Az i. e. 5. század első felének boiótiai prototné-változatai közül nem egy tanúskodik még keleti görög elődeiről. A Winter I. 237, 2—3. változatok a büsztformát félkörívvel záruló téglalappá egyszerűsítő, „lapos" mellrészű „rhodosi" protomék leszármazottjai, igaz ugyan, hogy főleg a 3. változaton, az arányok némileg megváltoztak: a boiótiai terrakottákon a fátylas záró-rész alul kissé kiszélesedett. A későarchaikus szkéma megőrzése nem jelenti azonban feltétlenül azt, hogy az ábrázolás részletei sem változtak: a Tanagrából több példányban is ismert Winter I. 237,3. forma 50 három gömbsorból felépülő frizurájának és arcmegmintázásának nagyszobrászati előzményei közül — az olympiai Zeus-templom némelyik szobordísze mellett — az ugyancsak olympiai terrakotta Zeus—Ganymédés csoport a legfontosabb. 51 A Skhimatari Múzeumban őrzött darabok minden jel szerint nem tartoznak 47 R o b in so n, 1). M.: Olynthus .'I.V. Lm. 7. old., 17. sz., 4. t. (0.1978); Olvnthus VII. i. m. 18. old., 7. sz., 4. t. (O.2032). Vö. Olynthus XIV. i. m. 75. old., 5-6. sz., 6. t.; L. még Thesszaloniki Múzeum 1440 — 43. (Papaikki-gyűjteményből.) 48 Ialysos (Drakidi) 10719 (E 8651), 277. sír = Jacopi, G.: i. m. 199. old., 3. sz., 194. kép (200. old.-on.) 49 A rhodosi, síregyüttesek (Fikellura-sírok) alapján keltezhető protomék időrendjéről jó áttekintést ad : H i g g i n s, R. A. : British Mus. Cat. i. m. 25 skk. ; A boiótiai darabok időrendjéhez: U r e, P. N. : i. m. 70 skk. 50 A Winter I. 237,2. számú változat problémájához a boiótiai és az olynthosi analógiák idézésével: Breitens t e i n, N.: i. m. 18. old., 161. sz., 18. t. A ma ismert anyag alapján ez boiótiai fejleménynek tűnik. Az olynthosi darabok problémájához : Robinson, D. M.: Olynthus XIV. i. m. 71. old.: határozottan a változat olynthosi utánzására gondol. Kétségtelen azonban, hogy ez a változat stílusát tekintve igen közeláll a késő-archaikus „rhodosi" formához, s nem lehetetlen, hogy Breitensteinnek igaza van, amikor késő-archaikusnak nevezi. — A W i n t e r I. 237,3-hoz: Athéni N. M. 4767 (m. : 22 cm), Tanagrából; Athéni N.M. 17610, ismeretlen lelőhelyről; Skhimatari Múzeumban 4 számozatlan darab (m.: 22 cm), Tanagrából. 51 A Zeus-Ganymódós csoporthoz: Kunze, E. : V. Bericht über die Ausgrabungen in Olympia. Berlin, 1956. 102 skk., 58. és skk. t.
