Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 43. (Budapest, 1974)

SZABÓ MIKLÓS: A közép-görögországi terrakotta protomék kérdéséhez

Erre vitainak a párizsi terrakotta kidolgozásával szemben az annál lényegesen kisebb méretű protomék igen elmosódott, sőt szinte teljesen eltűnt részletformái (szemöldökív, szemkeretelés stb.) és a haj kidolgozása. A darabok agyagszíne meglehetősen eltérő; krémszínűtől a barnás árnyalatokig váltakozik. Ennek megfelelően a típus lokalizációja is igen nehéz feladat. Az előzménynek látszó rhitsonai darab alapján nem lehetetlen, hogy a forma boiótiai eredetű, kétségtelen azonban, hogy Kelet-Lokrisban igen népszerű volt.'7 Az általam ismert példányok közül is egy lokrisi, pontosabban halai protomé érdemel a datálás szempontjából figyelmet, minthogy síregyüttesben került elő: a temető Goldman —Jones-féle ,,C", azaz i. e. 480— 450-re keltezhető csoportjába tartozik.8 Mármost, ez az adat a T. 40 protomé szempontjából terminus ante quem-et jelent, míg az 50.533. számú változat esetében megerősíti azt a feltevést, hogy az vitathatatlanul a szigorú stílus periódusának alkotása. II. Boiótia, Phókis és Lokris Opuntis területén a terrakotta protomék műfaja az archaikus kor végén terjedt el. Az új jelenség hátterében — figyelmen kívül hagyva az attikai „Brettprotomék" elsősorban boiótiai előfordulásából leszűrhető, nem ehhez a problémakörhöz tartozó tanulságokat

29 — a keleti görög területek és KözépGörögország koroplasztikája közötti kapcsolatok intenzívvé válása áll. Erre a rendkívül izgalmas összefüggésre az archaikus görög agyagszobrászat első monográfusa, P. Knoblauch már 1937-ben felhívta a figyelmet, az akkor számba jövő anyag nagy részének közöletlensége miatt azonban a problémáról csak általánosságban és egyfajta panióniznms jegyében beszélt.

30 Jó évtizeddel később Smith, majd Robinson sem szorítkozott többre, mint néhány publikált lelet felsorolására anélkül, hogy Közép-Görögország szempontjából kommentálni igyekeztek volna ezeket.

31 Amennyire a protomé-anyag ma áttekinthető, úgy tűnik, hogy az i. e. 6. század végén, ill. az 5. század elején a bennünket érdeklő területen az ún. rhodosi formák elterjedésével számolhatunk.

32 A kapcsolatok jellegét az a jelenség vilá27 U r e, P. N.: Aryballoi and Figurines from Rhitsona in Boeotia. Cambridge, 1934. 70. old., 15. I. sz., XVIII. t., vö.még 68. old.-Egyébként 1. a 23. jegyzetben idézett darabok lelőhely adatait. 28 Idézve a 23. jegvzel ben. Keltezéséhez : Goldman, H.-Jon e s, F. : i. m. 383. old. 29 Ezek ugyanis lényegesen különböznek a keleti görög eredetű szkémától. Vö. Knoblauch, P.: Studien zur archaisch-griechischen Tonbildnerei in Kreta, Rhodos, Athen und Böotien. Bleicherode am Harz, 1937. 167. old., ill. 195. old., 432. sz. = W i nt e r I. 238,6. 30 K n o b 1 a u c h, P. : i. m. 167 sk. 31 S m i t h, H. R. W. : i. m. 353 sk., 3. jegyzet: a protomékat kultikus funkciójuk szerint csoportosítva, a formákra, változatokra és csoportokra való tekintet nélkül sorolja fel.; Robinson, D. M. : Terracottas, Lamps and Coins. (Excavations at Olynthus, XIV. köt.) Baltimore, 1952. 71. old. : Az anyag az olynthosi leletek szempontjából érdekli. Ettől eltekintve Smith cikkéhez viszonyítva nem hoz lényegesen újat. Az általa idézett W i n t e r I. 237, 2 — 3. változatok már boiótiai fejlemények. (Vö. alább az 50. jegyzetet.) 32 Félreértések elkerülése végett itt a H i g g i n s, R. À. : i. m. 26. t. À —B. (vö W i n t e r I. 236. passim) formákról van szó. Mai tudásunk szerint ezek Rhodosra lokalizálhatok (vö. Higgins, R.A.: i. m. 64. old.), de előzményeik másutt, alighanem a kisázsiai partvidék görög városaiban keresendők. Az archaikus keleti görög protomék monografikus feldolgozását F. Croissant készíti; baráti tanácsainak cik-