Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 42. (Budapest, 1974)
EMBER ILDIKÓ: Jan van Ossenbeck képei Budapesten
zett az udvarnak dolgozó művészek sorába emelkedni, valószínűnek látszik, hogy Bécsbe is követte a főherceget, akinek gyűjteményében egyébként több Ossenbeck kép szerepelt. 17 1670-ben sikerült elnyernie az udvari festő címet, s pásztorjeleneteivel nagy népszerűségre tett szert a bécsi gyűjtők körében. A budapesti Szépművészeti Múzeum 1971-ben vásárolt egy itáliai tájban jiáhenő állatokat és pásztorokat ábrázoló festményt. 18 (68. kép.) A képen oszlopos, romos épület oldalában hevenyészett tető alatt és előtt beszélgető pásztorokat látunk jószágaikkal: heverő juhok, tehenek, a középtérben felnyergelt szürke ló. A jobb előtérben ledöntött szoborra támaszkodó férfi társalog a nézőnek háttal ülő, guzsalyt tartó nővel. Az eléggé éles megvilágítást a kép a jelenet bal hátteréből kapja, ahol egy lovon ülő, nagy kalapos férfi távolba mutató karja irányában kinyílik a délies táj. A festmény jobb alsó sarkában a Liechtenstein gyűjtemény bélyegzője található. 19 A stílusjegyeik alapján az italianizáló festők között keresve képünk mesterét Jan van Ossenbeck személyében találtuk meg, akinek a neve alatt felsorolt kérjek között a Liechtenstein gyűjtemény 1780. évi katalógusában e festmény pontos leírása és adatai is szerepelnek. 20 Már ïh. v. Frimmel feltételezte, 21 hogy a Liechtenstein-ház közvetlenül foglalkoztatta Ossenbecket; az ezt igazoló, 1068-ban kelt levelet V. Fleischer közli. 22 Az attribúció biztos alapjául szolgálhat tehát ez a katalógus adat, amit a stílus-elemzés még megerősít. Az egyenletes, «kellemes» komponálás, az egységes barnás tónuson belül élénk színek (piros —kék —fehér) alkalmazása, a biztosan rajzolt figurák, a fény-árnyék játékával elért koncentrálás azok a vonások, melyeket a régi életrajzírók 23 mint Ossenbeck legfőbb erényeit említik. 17 A Híradás a pásztoroknak c. 1654-ből jelzett képe (N. Berchem azonos témájú kompozícióinak hatása alatt; pl. Drezda, Gemäldegalerie, ltsz. : 1480 és Leningrád, Ermitázs, ltsz.: 1925. mindkettő 1649-ből) a főhercegi gyűjtemény inventárjában 512. szám alatt, (ugyanezt a témát Ossenbeck többször megfestette, ld. : Fleischer, V. : I. m. 64, valamint a sibiui Brukenthal Múzeum 1901. évi katalógusa: 235.), a Jákob útja Kánaánba c. kép (részletesen ld. lejjebb) 839. szám alatt szerepelt. V. ö.: Inventar der Kunstsammlung des Erzherzogs Leopold Wilhelm von Österreich. Herausgegeben von A. Berger. Jahrbuch der Kunsthistorischen Sammlungen des Allerhöhsten Kaiserhauses, 1883. IL LXXIX. — Ma mindkét festmény a bécsi Kunsthistorisches Museumban, ltsz.: 6801 és 439. — A főhercegi gyűjtemény leltárának 863. tételszámán további három kisebb darab Ossenbecktől; említve u. o. — Lipót Vilmos gyűjteményének történetére vonatkozóan ld.: Garas, K, : Die Entstehung der Galerie des Pa-zherzogs Leopold Wilhelm; valamint: Das Schicksal der Sammlung des Erzherzogs Leopold Wilhelm. Jahrbuch des Kunst historischen Sammlungen in Wien, 63, 1967. 39 — 80, 181 —278. 18 Tájkép romokkal és pihenő állatokkal. Ltsz.: 71.26; vászon 72x94 cm. Vétel dr. Ferenc Pálnétól. 19 Garas Klára megállapítása. 20 Description des tableaux et des pièces de sculpture que renferme la gallerie . . . de Liechtenstein. Vienne, 1780. 190. sz. Méretek : 2 láb 3 hüvelyk X 3 láb = 71,2 X 94,9 cm. — Ugyanez a katalógus Ossenbeck további 15 festményét írja le. "Frimmel, Th. v. : Matériáién zu einer Geschichte der fürst lieh Liechtensteinsohe Galerie. Beilage der Blätter für Gemäldekunde. Wien, 1907. 23. — Ugyanő a mester bécsi tartózkodására és további bécsi gyűjteményekben és árveréseken szereplő Ossenbeckképekre vonatkozóan : Geschichte der Wiener Gemäldesammlungen I -II München, 1913. 543; Lexikon der Wiener Gemäldesammlungen. München, 1914. IL 188, 229, 258, 273, 305.; Nachrichten über den Wiener Kunsthandel im 18. Jahrhundert, Studien und Skizzen 2. 1916. 11.; Die Altwiener Gemäldesammlungen. Studien und skizzen. 1919. 150. "Fleischer, V.: 1. m. 40. —Nem közvetlenül a festőtől rendelt, hanem más gyűjteményekből vásárolt Ossenbeck képekről is hírt ad: u. o. 41, 51—55, 60, 62, 64. A függelékben a Lauch és az Egk gyűjteményben volt Ossenbeckekről tesz említést: 215, 219 — 21. Figyelemre méltó, hogy a jegyzékekben szerepelnek Ermels és Volckhardt által festett tájképek, melvek staffage-alakjai Ossenbecktől származnak. 23 Pl.: Descamps, J. B. : I. m. 389. és Sandrar t, J. v. : I. m. 198.
