Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 42. (Budapest, 1974)
GERSZI TEREZ: Frederik van Valckenborch tájképművészetének néhány problémája
van Valckenborch és nem (mint ahogyan az több gyűjteményben szerepel), Lucas van Valckenborch művei. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bécsi rajz és a vázlatkönyv lapjai között nincsenek különbségek. Ezek azonban nem olyan jellegűek és mértékűek, hogy kételkednünk kellene Frederik szerzőségében. 34 A különbségek abból adódnak, hogy a bécsi rajz festményeihez hasonló komponált, fantasztikus tájkompozíció, míg a vázlatkönyv rajzai — pontosabban ki nem deríthető célból készült -- topográfiailag hű város- és táj ábrázolások. A vázlatkönyv rajzainak vizsgálata alkalmat ad arra, hogy az új feladat előtt álló művész próbálkozásait, különféle megoldási kísérleteit figyelemmel kísérhessük. A legszembetűnőbb különbség a bécsi fantasztikus táj és a vázlatkönyv lapjai között a térábrázolásban és a tájmotívumokban mutatkozik. A bécsi rajz kettősségével szemben, amely a részletesen megrajzolt előtéri tájkulisszák és az ezzel össze nem függő, víziószerű háttér között látható, a vázlatkönyv ábrázolásain egységes térszerkesztésre és valósághű motívumok ábrázolására való törekvés érvényesül. Ezen globális különbségtevésen belül azonban az egyes lajDok, illetve összetartozó rajzcsoportok között is különféle fokozatokat ismerhetünk fel a valósághű ábrázolás tekintetében. Az eddig ismert rajzok között a salzburgi sorozat tűnik a legbizonytalanabbnak, legingadozóbbnak az új feladatok megoldása szempontjából. Ezek között vannak zsúfolt, nehezen áttekinthető kompozíciók, amelyeken a térábrázolás bizonytalan, zavaros. 35 Más lapokon a különféle motívumok elrendezése már világosabb, kiegyensúlyozottabb, de a kulisszaszerű előtéri motívumok hangsúlyosak. 30 Ezek azonban a legtöbb esetben még sem hatnak oly mértékben dekoratívnek, mint a bécsi rajzon, mivel az elő-, közép- és háttér nem különül el annyira egymástól. Néhány esetben a térelemek összeolvasztása sikeresebb, így pl. a «Salzburg Mülln felöl» (Wien, Albertina) vagy a csak másolatból ismert «Salzburg környéki táj» (Budapest, Szépművészeti Múzeum) (47, 48. kép) című rajzokon. 37 Még kevesebb részletet, áttekinthetőbb elrendezést, egységesebb térszerkesztést látunk a salzburgi sorozat néhány olyan lapján, ahol kisebb a tájképkivágás, mint pl. az egyik, dombos tájat ábrázoló lapon (49. kép). 38 Itt a horizont alacsony, a kompozíció kiegyensúlyozott, az összkép harmonikus. Mindebből világossá válik, hogy a topográfiai ábrázolás feladata arra késztette a művészt, hogy a már kialakult, későmanierista szkémákat fokozatosan elvesse, és a valóságos táji adottságokhoz igazodó kompozícióval próbálkozzék, s ennek megfelelően egységes térszerkesztésre, egyszerűbb, valósághűbb motívumok ábrázolására törekedjék. M. J. Friedländer a tájképről szóló híres esszéjében így fogalmazta meg ezt a tényt : «Die topographische Verpflichtung verscheucht die Lust an Häufung der Motive und an kunsthaft willkiirlicheni Bildbau. 39 » A XVI. század végén elszaporodott topográfiai ábrázolásoknak éppen abban rejlik az egyik fontos művészettörténeti jelentősége, hogy mintegy rákényszerítették a művészeket arra, hogy új szempontok alapján, a régitől, a megszokottól eltérő megoldásokat keressenek és ezzel erősítsék az új, kibontakozó, valóságábrázoló tendenciákat. A salzburgi sorozat és a többi alpesi és dunavidéki tájrajz egy részének gondos, aj)rólékos kidolgozása arra enged következtetni, hogy Valckenborch a rajzok egy részét rézmetszetben való sokszorosításra szánta. A topográfiailag hű város- és 34 W i e d, A. : I. m. 222 - 224. 35 Gerszi, T. : I. m. 271, 275, 278, 281. kat. sz. 36 G e r s z i, T. : I. m. 273, 274, 280, 283 kat. sz. 37 Vázlatkönyv jegyzék 33. sz. — Gerszi, T.: I. m. 276. kat. sz. 38 G e r s z i, T. : I. m. 284. kat. sz. 39 F r i e d 1 ä n d e r, M. J. : Essays über die Landschaftsmalerei und andere Bildgattungen. Den Haag, 1947. 91.
