Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 42. (Budapest, 1974)

SCHINDLER, WOLFGANG: Újonnan szerzett római portréfej a Szépművészeti Múzeumban

ÚJONNAN SZERZETT RÓMAI PORTRÉFEJ A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN 1. A budapesti Szépművészeti Múzeum antik portréinak gyűjteménye értékes darabbal gazdagodott. Az életnagyságnál kisebb márványfej 1 gyöngyösi magán­gyűjteményből 2 1969-ben került a múzeumba. Az arckép rövidre vágott hajú, szakállas férfit ábrázol. A gyéren jelölt áll- és oldalszakáll gallérszerűen nő rá az alul szabálytalanul végződő nyakrészre. A fejet borító hajréteg nagyjából a fej­tetőtől a homlokfürtökig, továbbá a bal halánték- és arcrészen, valamint a bal fül mögött és alatt tincsekre és csomókra tagolódik, másutt tömör, csupán egyes véső­nyomokkal jelzésszerűen feloldott, a fej hátsó oldalán kevésbé kidolgozott tömeg. Ezen a részen az alsó hajszegély nincs világosan jelezve, s beleolvad a nyakat jobb­ról félmagasságban befedő ruhaszegély megmaradt darabjába. A haj kidolgozásából ítélve a fej bal oldali ferde nézetre készült (nagyjából úgy, ahogy a 10. kép mutatja). Ezt a ferdén ülő jobb szem is megerősíti, amely csu­pán bal oldali ferde nézetből hat természetesnek. A javasolt főnézet egyébként fel­tűnően összhangban van a fej jobbra hajlásával és csavarodásával. Az idős férfi arca feltűnően széles formájú. A szemöldökvonal a szemöldök ív enyhe ívelése ellenére lényegében megfelel a homlokfürtök nagyjából egyenesen futó szegélyének. Ezt a párhuzamosságot, amely a száj vonalában is nyomon követhető, a vízszintesen húzódó homlokráncok emelik ki. A száj keskeny ajkú és zárt. Az orrtól szájig húzódó, észrevehetően bemélyülő barázdák csak a főnézetnek javasolt bal oldali szögből igazodnak szimmetrikusan a szájhoz. A szemeken feltűnő a szemhéj keskeny kiképzése. A felső szemhéjívek a szem üreget enyhén hátraszo­rítják és a külső szeniszögletet az alsó .szemhéjív fölött érintik. A könnyzacskók kissé kidomborodnak és fokozzák az arc enyhén mozgalmas felületkiképzését. A pupilla jelzésére szolgálnak a szemgolyóba bevésett mélyedések, melyeknek szabálytalan volta későbbi átdolgozás lehetőségét veti fel, másfelől azonban egészé­ben megfelelnek a fejformálás jellegének. A fejen egész sor sérülés és lerakódás figyelhető meg. Az orr tövig letörött. A szemöldökívek ütöttek-kopottak. Az áll- és arcszakáll elmosódottnak hat. A nyak törésfelületén szabálytalanságok látszanak, azonban a befelé mélyülő zárósík nagy­jából és egészében kiegyenlített. A darab szarkofágfigurához vagy szarkofágbüszt­höz tartozhatott. Erre utal a fej mérete és egynézetűsége. 3 1 Magasság: 18,5 cm. 2 Leltári szám: 69.14.A.; lelőhelye ismeretlen. ó Példaként a következő szarkofágokra emlékeztetünk: Museo Torlonia 424 (W eg­n e r, M.: Die Musensarkophage. Berlin, 1966. 133. sz., 60. és 64a t.); Párizs, Louvre MA 29 (W e g n e r, M. : I. m. 73. sz., 05a és 63b t.) ; Leningrád A. 540 (Wegne r, M. : I. m. 40. sz., 65b t.); Lateran I. terem 43. sz. (W egner, M. : I. m. 116. sz., 71 és 64b t.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom