Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 42. (Budapest, 1974)

WESSETZKY VILMOS: Adatok az egyiptomi halábrázolások értelmezéséhez

ADATOK AZ EGYIPTOMI HALÁBRÁZOLÁSOK ÉRTELMEZÉSÉHEZ Ismeretes, hogy a halhoz az egyiptomi vallásban és a mindennapi életben a legellentétesebb elképzelések kapcsolódtak. Kedvelt táplálék, de tiltott étel is, a túlvilági élethez segítő jelkép, de írásjelként az undorítónak determinatívuma, a napbárka kísérője, de az ellenség képviselőjeként széttaposásra ítélt áldozati állat, III. Thutmosis fáraó nevét is viselő kultikus vagy dísztárgy, és ezzel szemben áll Pianhi fáraó megvető magatartása a halat fogyasztókkal szemben. Mai szemléletünkben kiegyenlíthetetlennek tűnnek az ellentétek, ezeknek az egyiptomi világszemlélet alapján történő feloldásával azonban jelentős irodalom foglalkozott. A legutóbbi munkák közül emeljük csak ki Chr. Desroehes-Noblecourt két dolgozatát,

1 I. Wallert egy értekezését

2 és alapvető monográfiáját.

3 Az utóbbi meggyőzően és részletesen mutatja ki a halnak az egyiptomi vallásban, halotti kultuszban játszott jelentős szerepét, egyben a róla alkotott sokrétű elképzelést. A hal különböző szemléletnek vált tárgyává és kifejezőjévé, ezért indokoltnak látszik minden erre vonatkozó egyiptomi műtárgynak és ábrázolásnak közzététele. A Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteményének palettája és egy kenőcsös tálkája a különböző gyűjteményekből jól ismert, de rendeltetését tekintve nem teljesen problémamentes műtárgyat képvisel. A paletta

4 (1. kép) a Negade II. kortól kezdve az archaikus korig előforduló halformának stilizált, de a hal alakját mégis tisztán kifejező példánya. A fej- és a farokrész megformálása természethűnek mondható. A hal alakú kő tálka

5 (2. és 3. kép) az újbirodalomban kedvelt kenőcstartó. Az I. Wallert által részletesen vizsgált Tilapia halnak

0 pontos megformálását láthatjuk. A hátuszonyt jjárlmzamos, a farokrészt a szokásos kétirányú vonalkázás jelzi és díszíti egyben. A szájat háromszög, a szemet kettős kör vonala képviseli. A hal testén a domború részen párhuzamos vízvonalak ábrázolják a pikkelyeket, a belső mélyített részen viszont nyolc oldalról összefutó vízvonal díszíti a tálkát. Joggal merül fel mindkét tárgynál a kérdés, hogy milyen fokú kapcsolat áll fenn a profán, esetleg szépségápolásra használt alkalmazás és egy kultikus tartalom között. Sírban és templomban elhelyezett paletták megengedik az utóbbi értel'Desroches — Noblecourt, Ch. : Un «Lac de Turquois», Mon. Piot 47 (1953) 1 skk. és Poissons, tabous et transformations du mort. Kêmi 13 (1954) 33. skk. 2 D a m b a c h, M. — W a 11 e r t, I. : Das Tilapia-Motiv in der altägyptischen Kunst. Chronique d'Egypte 41 (1966) 273. skk. 3 Gamer — Wallert, L: Fische und Fischkulte im Alten Ägypten. Ägypt. Abh. 21. Wiesbaden, 1970. * Szépművészeti Múzeum, 60.4.

E. lelt. sz. Pala; mérete 24,3X12,2 cm. Lelőhely ismeretlen. 5 Szépművészeti Múzeum, 60.5.E. lelt. sz. Pala; mérete 14,4x7,7 cm. Lelőhely ismeretlen. 6 G a m e r - Wallert, 1. : I. m. 109. és 125. old.