Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 40. (Budapest, 1973)
KAPOSY VERONIKA: XVIII. századi francia rajzok a Szépművészeti Múzeumban
Inkább a tárgyilagos megfigyelésre, és a tárgy reprodukálására törekvő precizitás jellemzi, ami a szobor lerajzolásából, vagy egy másolat céljából készült rajz jellegéből természetszerűen következik. Mégis ezen túlmenően, a vékony kontúrvonalak, a hideg szürke lavírozás, a hol lebegő, hol pedig a test idomaira tapadó ruha redőinek rajzolásmódja Moreau késői, klasszicizáló műveivel rokon. 10 A könnyed mozgású légiesen karcsú alakok, a finoman pikáns bájos arcok nem Moreau figuráira, hanem a francia szobrászat egyik kedvelt mesterének Claude Michel, másként Clodion (1738—1814) alkotásaira emlékeztetnek. Hogy az 1704ben készült Moreau rajznak Clodion műve szolgált előképül, meggyőz bennünket a közel egy korban készült hasonló szoborral való összevetés. A New York-i Frick gyűjteményben levő «Szatir két baechánsnőveb) című terrakotta szoborcsoport Clodion 1700-ban Rómában készített és jelzett alkotása (02. kép). 11 Nemcsak a figurák arányai, a testek lágy formái, a kígyózó karmozdulatok, szökdelő lépésük, de az arcok típusa is megegyező. A háromnegyed profilban ábrázolt gömbölyű állú, figyelő tekintetű nőalak, éppúgy felismerhető a szobron, mint a kissé előrehajló, lefelé tekintő bacchánsnő szívalakú arca. A New York-i szobor két évvel később készült Rómában, mint a Moreau rajz. Clodion 1702-től a francia Akadémia ösztöndíjasa volt Rómában, 12 s innen küldhette haza Párizsba azt a szobrocskát is, melyet rajzunkon láthatunk. Moreau 1701 óta Le Bas rézmetsző műhelyében dolgozott Párizsban, 13 s esetleg metszetet akart készíteni a szoborról, ezért rajzolta le. Lehetséges, hogy szobrász barátai hívták fel figyelmét a külföldön élő fiatal művész alkotására, mely annyira megtetszett neki, hogy lerajzolta. 14 Fddig nem sikerült az előképül szolgáló Clodion szobor nyomára bukkanni, de feltehető, hogy valamelyik francia gyűjteményben ma is őrzik, s ha provenienciája ismeretes, fény derülhet arra is, hol látta és rajzolta le annak idején Moreau le Jeune. KAPOSY VJÍBONIKA 111 IM. Az athéniek elindulása, 1 796-ból származó lavírozott tollrajz, Alençon, Musée des Beaux-Aits. V i a t t e, F. : Alençon, dessins du musée des Beaux-Arts. Revue de l'art. 1971. No. 14. 96- 97. Nr. 8. n Po p e _ H e n n e s s y, J. - R a d c 1 i f f e, A. F. : The Frick Collection. Yol. IV. Sculpture. New York, 1970. 98- 101. Jelezve: «Clodion. M. in Koma. 1766». 12 Clodion először nagybátyja L. S. Adam, majd Pigalle tanítványa volt. 1759-ben akadémiai díjat nyert, 1762 decemberében ment Rómába. T h i e m e, U. — B e c k e r, F.: I. m. VII. Leipzig, 1912. 110 - 11. L a p a u z e, H. : I. m. 257. T h i r i o n, IL: L. S. Adam et Clodion. Paris, 1885. 13 Moreau 1758-ban mesterével Le Lorrain-nel Oroszországba ment, s annak 1759-ben bekövetkezett halála után tért vissza Franciaországba. A d h é m a r, J. : Graphie Art of the 1 8 th Century. New York - Toronto - London, 1964. 161- 164. 14 Moreau le Jeune 1765-ben Domenique Pineau szobrász lányát vette feleségül. Apósának arcképét 1770-ben karcolta rézbe «Merelle filins» fest menve nyomán. T h i e m e, U. - Becke r, F.: I. m. XXV. Leipzig, 1931. 128. M a h é r a u 1 t, M. J. F.: L'oeuvre de Moreau le jeune. Baris, 1880. X.; B o c h e r, F.: Jean-Michel Moreau le jeune. Catalogue raisonné. Paris, 1882. 20 — 21 old., 42. sz.
