Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 40. (Budapest, 1973)
ZENTAI LORÁND: Egy firenzei állat-mintakönyv a Szépművészeti Múzeumban
támadó állású sasához pontos analógiák: egy, Vasari Librojából származó, általa Bastiano da S. Gimignanonak (Sebastiano Mainardi) attribuait rajzon (28. kép), 41 valamint egy, Degenhart által az ún. «Finiguerra-csoportba» sorolt lapon ; 42 a vele szemben álló, védekező tartású sashoz: ugyancsak a «Finiguerra-csoport» egy másik rajzán, fordított állásban. 43 A zsákmányra lecsapó, leeresztett szárnyú sas motívuma, a «Finiguerra-csoport» egyik rajza (29. kép) 44 mellett egy XV. század végi firenzei mintalapon jelenik meg. 45 A 10. oldal támadó, felemelt szárnyú sasához közel áll ugyancsak a «Finiguerra-csoport» egyik lapja; 10 ugyanebből a sorozatból egy másik rajz 1 ' viszont a budapesti mintakönyv 11. oldalának nyulat megragadó sasához ad pontos analógiát. Utóbbi egyébként, megtalálható a Firenzei Képes Krónika egyik lapján is. 48 Itt említenénk meg, hogy mintakönyvünk 9v, llv, 12v és 13. oldalán, a második mester kezétől származó sas-tanulmányok is pontosan illeszkednek ebbe a motívumcsoportba. 49 lOv és 11 az utolsó két oldal, (33. kép) melynek teljes egészén az első mester rajzai találhatók. Az állatok típusa, ábrázolásmódja teljesen homogén — ez arra mutat, hogy eredetileg is együvé tartozó állatcsoport szolgálhatott mintaként, A 2 — 3 állatból komponált kis szeénák irodalmi, illusztratív szerepre engednek következtetni, melyek értelme, összefüggése itt, a másoló számára természetesen aligha lehetett fontos — számára az állat alak rögzítése volt a cél. Az ábrázolások előképe feltehetően valamely illusztrált <<zoológiai» traktátus volt — legalábbis két jelenet: a majomnőstény, két kölykével, valamint a formátlan újszülöttjét nyelvével «formale» medve-pár a bestiariusok valamelyik variánsára utal. Az itáliai bestiarius-irodalom XV. század végéig tartó népszerűsége, főként a Fiori di Virtù néven megjelenő kompendium formájában, 50 jól ismert — elegendő például Leonardo bestiariuskivonataira utalni. 51 Mintakönyvünk esetében a vonatkozó anyag publikálatlansága legfeljebb véletlenszerűen engedné meg a pontos előkép megtalálását 5 ' 2 — egy, a XV. században, Itáliában is elterjedt bestiarius-változat facsimile kiadásban hozzáférhető, 1510 körüli redakciója (az ún. «Mondovi-bestiarius») alapján azonban visszakövetkeztethetünk hasonló ábrázolási típus létezésére (31. kép). 53 A nyúlra támadó sas, sólyom, héja motívuma megszámlálhatatlan variációban ismert antik, bizánci, középkori érmeken, mozaikokon, reliefplasztikában, miniatúrafestészetben, stb. A mintakönyv két ábrázolásához legközelebbi analógiák 41 London, British Museum, ltsz. 1935- 12- 14-2. 42 Firenze, Uffizi, ltsz. 748 orn. — D e g e n h a r t, B. — Schmit t, A. : i. m. 544. kép. 43 Firenze, Uffizi, ltsz. 749 orn. — i. m. 550. kép. 44 Firenze, Uffizi, ltsz. 752 orn. — i. m. 545. kép. 45 London, British Museum, ltsz. Pp. 1 — 71. i. m. 54 1. kép. 48 Firenze, Uffizi, ltsz. 747 orn. — i. m. 547. kép. 47 Firenze, Uffizi, ltsz. 747 orn. verso — i. m. 547 a. kép. 48 D e g e n h a r t, B. — S e h m i t t, A. : i. m. 430 b. tábla. 111 Fgyéb XVI. századi példákat L: D e g e n h art, IL — S e h m i t t, A.: i. m. 411. ao L e h m a n n — B r o c k h a u s, O. : Tierdarstellungen der Fiori di Virtù. Mitteilungen des Kunst his torischen Institutes in Florenz VI. 1940. 1. s kk. "Richter, J. P. : The Literary Works of Leonardo da Vinci. London-New York, 1970. 259. s kk. 52 Lach t, O.: i. cikk, 21.: «Very little of the relevant material (Italian Bestiaries, etc.) has been published and present conditions make systematic research, which alone could fill the gapes in our knowledge, next to impossible.» 53 Libellus de Natura Animalium. A 15th Century Bestiary. Repr. in facs. with an intr. by J. I. Davis. London, 1958. «De Simia». A traktátus szerzőjének régebben Albertus Magnus! tartották, újabban Bichard de Foiirnival Bestiaire d'Amourjának fordításaként sikerült azonosítani. L. M e C u 1 1 o c h, F.: Medieval Latin French Bestiaries. Chapel Hill, The University of North Carolina Press, 1902. 45 s kk.