Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 40. (Budapest, 1973)

ZENTAI LORÁND: Egy firenzei állat-mintakönyv a Szépművészeti Múzeumban

EGY FIRENZEI ÁLLAT-MINTAKÖNYV A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN A Szépművészeti Múzeum 1918 — 482. leltári számú pergamen mintakönyve 16 számozatlan, korábban összefűzött lapból áll, lapmérete 147x95 mm. Kötetlen; borítója kettéhajtott, üresen hagyott, közönséges pergamen. Állapota erősen rongált, penészgombák a lapok tetemes részét elpusztították. A mintakönyv 1918-ban dr. Bischitz Gyula ajándékaként került a múzeum tulajdonába, Korábbi sorsa, eredete ismeretlen. A 16 lap mindkét oldalát állatábrázolások borítják, (állatok, állatfejek, néhány kisebb szcéna), az eurázsiai, afrikai fauna ismert állatai, néhány csodás, mesebeli lény (főnix, szfinx, unicornis), néhány heraldikus motívum. A mintakönyvnek eddig csak két középső oldala került publikálásra, a lombard állat-mintakönyv tradíció kései reprezentánsaként.

1 A művészettörténeti kutatás korábbi standard művei- — joggal — hívták fel a figyelmet az észak-itáliai «carnets lombards» jelentőségére, régit és újat összekötő szerepére, majd a további, Pisanelloban első csúcspontot elérő fejlődésre. A közép-itáliai művészeti fejlődés kutatói számára viszont a Leonardo-előtti állatábrázolás kérdése mindig másodrendű téma maradt. Az egyes gyűjteményekben felbukkanó ilyenfajta taccuinok így szinte automatikusan kerültek a lombard csoportba, mivel összehasonlító anyag Itália más területeiről, összegyűjtve, szinte nem is létezett. A budapesti mintakönyv XV. századi részének (közel felének) alábbi publikálásához R. W. Scheller kitűnő összefoglalása adta az első ösztönzést, amennyiben elsőnek térképezte fel egy ilyen «északolasz» taccuino firenzei összetevőit és hatását.

3 Megérkezése után felhasználhattuk B. Degenhart rajzcorpusának

4 hatalmas anyagát is, mely, egyebek közt a firenzei kora-quattrocento állat-mintakönyv-tradíció — általunk is tervezett — feldolgozását is nyújtotta. A budapesti mintakönyv, kutatásaink eredményeképpen e meglepő hosszan elnyúló firenzei tradíció egyik kései láncszemének bizonyult, s ily módon, úgv véljük, közzététele érdekes adalék lesz a firenzei késő-quattrocento festészetének és rajzművészetének történetéhez, 1 Kégi és modern rajzok. A Grafikai Osztály XLV. kiállítása. 1922. (H o f f m a n n E.) I. sz. : Felsőolaszországi művész, 1450 körül; Vayer L. : A rajzművészet mesterei. Budapest, 1957. 8. sz.; Velencei és egyéb északitáliai rajzok. A Grafikai Osztály XCI. kiállítéisa. 1900. (Fenyő I.) 130. sz.; F e n y ő, I.: Norditalienische Handzeichnungen. Budapest, 1965. 2 — 3. sz.: Lombard mester, 1440 körül ; Hat évszázad könyvdíszítései, miniatúrái. A Grafikai Osztály C. kiállítása, 1966. (A g g h á z y M.) 65. és 67. sz. 2 T o e s c a, P.: La pittura e la miniatura nella Lombardia. Milano, 1912. (2. kiad.: Torino, 1966.); F ä c ht, O.: Early Italian Nature Studies and the Early Calendar Landscape. Journal of the Warburg and Courtauld Institutes XIII, 1950. 13. s kk. :i 10 lapos állat-mintakönyv, Péuïzs, Louvre, Cabinet lídmond de llotschild. Ltsz. 754- 763. D. R. - Schell er, R. W.: A Survey of Medieval Model Books. Haarlem, 1963. 28. sz.: Firenzei művész, XV. század közepe. 4 Degen h art, B. — Schmitt, A.: Corpus der italienischen Zeichnungen. 1300- 1450. Teil I. Süd- und Mittelitalien. Berlin, 1968.