Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 39. (Budapest, 1972)
SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Két apuliai kantharos
díszített vázák elkülönítése csak ideiglenes és gyakorlati célú; 33 a további kutatás kétségtelenül ezeknek a ma külön tartott csoportoknak legalábbis részleges egyesítéséhez fog vezetni. Ebből a szempontból van jelentősége annak, hogy a fentebb a budapesti vázákéval azonos változat képviselőiként jellemzett, vagyis azokkal nyilvánvalóan azonos fazekasműhelyben készült, női fejjel díszített vázák mind a Kantharos-csoportba tartoznak. Ez megerősíti a két újonnan közölt vázának a IV. század utolsó évtizedeire való keltezését, és további érvet ad annak igazolására, hogy a kérdéses műhely, amelyben a budapesti vázák festője működött, s amelyben a Kantharos-csoport vázái is készültek, Canosában volt. 34 Ezt bizonyítja a Kantharos-esoporthoz tartozó vázák jelentős részének canosai lelőhelyén kívül az említett Bari-i, továbbá a new yorki és a vele együtt talált másik három kantharos ugyancsak canosai provenienciája is. Továbbmenően úgy látszik, hogy a tárgyalt kantharos-típus, talán az Actor-csoport vázáitól képviselt korai változattól eltekintve, egyébként is elsősorban Canosában volt népszerű, s példányai legalábbis túlnyomórészt canosai műhely vagy műhelyek produktumai. 30 Hogy Canosa a polychrom vázák mellett az apuliai vörösalakos vázafestészetnek is egyik központja volt, azt már Patroni sejtette, s azóta egyre több lelet bizonyítja. 36 Ezzel kapcsolatban az a történeti probléma merült fel, hogyan volt lehetséges Canosában ilyen virágzó helyi műhely működése a 318-ban történt római hódítás után. 37 A korábbi megoldási kísérleteket alighanem szükségtelenekké teszi a hódításról beszámoló Livius-hely történeti kritikája, amelynek alapján valószínűnek látszik, hogy az apuliai városokkal való diplomáciai megegyezés kapta a későbbi római történetírásban presztízs-okokból a «hódítás» minősítést. 28 Az a tény, hogy az Actor csoport-beli példányok a tárgyalt kantharos-típusnak a korábbi és Apuliában alighanem a legkorábbi változatát képviselik, az eredet kérdése szempontjából sem érdektelen. Régóta felvetődött már, hogy a típus előzményeként a görög kantharosoknak egy leginkább Boiótiában használt változata jöhet számításba. 39 Ennek vörösalakos festésű példányai a legkorábbinak tekint33 Trendal 1, A. 1). - C a m b i t o g 1 u, A. - Oliv e r, A.: i. in. 348. 34 T r e n d a 1 1, A. I). - C a m b i t o g 1 ti, A. - Olive r, A. : i. m. 348., utalnak arra, hogy a kisméretű késő-apuliai vázák — amelyek közé a budapesti kantharosok csoportja is tartozik — jórészt Canosában készülhettek. Ugyanott azt is felvetik, hogy ezeknek a vázáknak egy részét ugyanazok a festők díszíthették, akik a női fejes edényeket, többek között a Kantharos-csoport vázáit is. 35 .Ezt a lelőhelyek statisztikáján kívül az is bizonyítja, hogy canosai gazdag sírleletekben rendszeresen megjelennek a halott mellé helyezett váza-készletben (például J a t I a, M., Röm. Mit. 29, 1914, 98-9; () 1 i v e r, A.: 'i. m. 1. t. 5; T r e n ,1 a 1 1. A. D., Archaeol. Reports tor 1966 — 67, 37. old., 14. kép). - A 21. jegyzetben említett kantharosok a Canosában készölt polychrom vázák csoportjába tartoznak, amely T re n d all, A. D. meggyőző feltevése szerint (South Italian Vase Painting, The British Museum, London, 1966. 22.) a canosai késő-vörösalakos vázák közvetlen folytatója a III. század elején. Ezt a vázaformák isigazolják; vö. a legkésőbbi vörösalakos kantharosok közé" tartozó milánói példány (CVA 1, IV 1), 11. t. 5. és T rend all, A. 1). - C am b i t o g 1 u, A. Oliv e r, A. : i. m. 488.) láb- és talpformáját polychrom vázákéval (például CVA Braunschweig, 47. t. 1-2; L a n g 1 o I z, E.: Gr. Vasen in Würzburg, 251. t., 909. sz.). L. a következő jegyzetel is. Pat r o n i, (!. : La ceramica antiea nell'ltalia Méridionale. Napoli, 1898. 137 — 43; VÖ. P i c a r d, Ch. : i. m. (fent 20. jegyz.) 1 85 - 7 ; M a c c h i o r o, V., Köm. Mit t . 27 (1912) 1 70 — 7 1 ; M a y e r, M. : i. m. (fent 1. jegyz.) 304 — 5, 31 7; J a t t a, M. : i. m. (előző jegyz.) 119 — 20; T r e n d a 1 1, A. I)., Atti del settimo congr. internaz. di archeológia classica 1 I. Roma, 1961. 123. és South Hal. Vase Painting, i. h. (előző jegyz.). 37 Jatt a, M.: i. h. (35. jegy/..), 120- 22. 38 S a 1 m o n, E. T.: Samnium and the Samnites. Cambridge, I 007. 231 — 3. S ' J A típus Boiótiában: C r e, P. \ T .: Black (daze Pottery from Rhitsona. Oxford, 1913. 37. és Sixth and Fifth Century Pottery from Rhitsona. Oxford, 1927. 36; vö. alább a 42.
