Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 39. (Budapest, 1972)

SZMODISNÉ ESZLÁRY ÉVA: Németalföldi, holland és flamand szobrok Magyarországon, IV

zoló jelenetének középső csoportja szembetűnő hasonlatosságot mutat «Keresztvitel» domborművűnkkel.

4 Ezért teljes biztonsággal állíthatjuk, hogy a mi csoportunk ugyanannak az antwerpeni műhelynek a terméke. Az oltáron két sorban három-három kompozícióban került bemutatásra Krisztus szenvedésének története. Reneszánsz oszlopok és gazdag reneszánsz ornamentális dísz választja el egymástól a jeleneteket. A «Keresztvitel» kompozíció is fent kagylómotívummal záruló reneszánsz térben nyert elhelyezést. A kompozíció felépítése a flamand oltárok hagyományának megfelelően többsoros. Az előtérben a jobb oldalon Veronika áll, majd hátrább helyezkedik el a komj)ozíciónak az a csoportja, amely erős egyezést mutat a budapesti doniborművel. Mögötte a háttér rétegei következnek. A mi domborművűnk tehát nem stáció dombormű lehetett, hanem valamely antwerpeni Passió-oltár «Keresztvitel» jelenetének középső csoportja. A csoportok frappáns egyezése mellett még külön felhívjuk a figyelmet arra, mennyire hasonló például a dombormű jobb oldalán ábrázolt, háttal forduló, előrelépő, visszatekintő figura a Bouvignes sur Meuse-i oltár «Töviskoronazas»

5 jelenetének bal oldali, háttal álló, előrelépő mozdulatot végző alakjához. Hosszúkás arcú, nyitott szájú, groteszk típusa megfigyelhető a Bouvignes-i «Töviskoronazas» és «Ecce Homo»

fi jelenet néhány alakján is. A Bouvignes sur Meuse-i oltárt 1540 tájára datálják és a Moreau műhelyhez kajjcsolódó munkának tartják. Moreau" nevével számos antwerpeni alkotást hoznak karjcsolatba. Ilyen például a Bruxelles-i Musées royaux d'Art et d'Histoire-ban levő Enghien-i oltár,

8 amelynek alakjai viszont a budapesti «Farizeusok» csoportjának alakjaival mutatnak feltűnő rokonságot. Jellemző példaként szeretnénk bemutatni az Enghien-i oltár «Circumcisio» jelenetének gazdag és bő drapériába burkolt alakjait.

9 Feltűnő hasonlóságot mutat a drapéria faragásmódja, gyűrődése, esése a dombormű jobb oldalán álló, beszélgető nőalakok és a budapesti dombormű két, előtérben álló alakjának köpenyén. Az enghieni dombormű bal oldalán álló kalapos férfi arctípusa pedig megegyezik a budapesti alakokéval. A «Circumcisio» dombormű vizsgálata egyébként is igen tanulságos számunkra, mert azt mutatja, milyen sok genrealakot állít be a művész a retabulum-konipozícióba anélkül, hogy a bibliai cselekményhez bármi közük lenne. Véleményünk szerint a «Farizeusok» csoportja sem ábrázol farizeusokat, hanem ezek a figurák valamely retábulumhoz tartozó, a kompozíciót élénkítő genre-szerú mellékalakok lehettek. A jobb oldali figura a cselekmény központja felé tekinthetett. A két disputáló alak azonban oly kevéssé kapcsolódhatott a kompozíció főcselekményéhez, mint az enghieni «Circumcisio» két jobb oldali nőalakja. Az enghieni oltárt 1535— 1545 közé keltezik.

10 Tehát mindkét domborművűnkkel kapcsolatban 1540 körüli időpontot állapíthattunk meg készülési időnek. 'Borchgrave d'A ltena, J. de: Notes pour servir à l'étude des retables anver* sois. Bulletin des Musées Royaux d'Art et d'Histoire 4

e série, Année 28. Bruxelles, 195ti* 34. old., 28. kép. 5 L m. i. h. 27. kép. 8 Uo. 26. kép. 7 B o s s c h e r e, J. de: La sculpture anversoise aux XV

e et XVI

e siècle. Bruxelles, 1909. 157-161; W u r z b a e h : Niederländisches Künstler-Lexikon. II. Wien-Leipzig, 1910. 185; T h i e m e, U. - B e e k e r, F. : Allgemeines Lexikon der bildenden Künstler. XXV. Leipzig, 1931. 130. H B o r c h g r a v e d'A 1 t e n a, J. de — AI a m b o u r, .1. : Retables en bois du Hainaut. 1968. 42-47. a L m. 47. 10 I. m. 44.