Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 39. (Budapest, 1972)

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Két apuliai kantharos

kor egyenlő a magasságával. A lábak nemcsak magasságuk és ennek megfelelően átmérőjük szerint különböznek, hanem felépítésük és tagolásuk szerint is. A budapesti kantharosok föl-és lefelé szélesedő lába, amelyet középen egy pusztán díszítő funkciójú vékony reliefgyűrű oszt ketté, távolról sem az egyetlen, vagy a leggyakoribb. Előfordul a csaknem teljesen henger-alakú láb is;

25 a reliefgyűrűt bemélyített barázda helyettesítheti,

26 máskor a lábat a középen erősen kiugró él két alul-fölül egyforma részre osztja.

27 A talp lehet három- vagy négylépcsős, ritkán csonkakúpvagy korong-alakú, a lépcsők helyett barázdákkal.'

28 Ezek az eltérések arra mutatnak, hogy a típushoz tartozó apuliai kantharosok, ha nem is feltétlenül több központ, de alighanem több műhely és mindenképpen több fazekasmester munkái. A fent felsorolt változatok ebből a szempontból nein egyenlő értékűek. A plasztikus díszítés megléte vagy hiánya példáid önmagában nem mutat a készítő műhely különbségére; ezt bizonyítja az is, hogy a budapestiekkel egy kéz által díszített new yorki vázán megtalálhatók a plasztikus női fejek; ugyanígy nincs különösebb jelentősége az edénytestet alul-fölül szegélyező festett nyelvminta elmaradásának sem. A többi változatnak is csak akkor van fontossága a műhely meghatározása szempontjából, ha kimutathatóan egymással szerves kapcsolatban jelennek meg, és így egy-egy váza egész jellegét meghatározzák. Két példa elég lesz annak bizonyítására, hogy a forma változatainak ilyen jellegű további részletes elemző feldolgozása eredményes lehet, A Dareios-festő körébe tartozó Aetor-csojjortban,

21

' a típus legkorábbi képviselői közt az ívelt edényfül kedvelt, még pedig az az említett formája, amelyben a két fül az edénytest aljának vonalát folytatva töretlen félkörívet alkot ; ugyanezeken a vázákon a fület a kúp-alakú dudor díszíti, a láb karcsú, a talp korong-alakú.

3(> A fazekasműhely azonosságát ebben az esetben a festés stílusa is igazolja; érdemes volna ebből kiindulva megvizsgálni a formájuk szerint szorosan ide tartozó kantharosokat, mint például az eddig klasszifikálatlan Yale-kantharost,

31 nem segít-e a vázaműhely meghatározása a festő azonosításához. A másik példa a budapesti vázák típusa. Az egyenes fül, a fület a szájperemmel összekötő rúd, a test, a jellegzetes láb és talp ugyanilyen együttese más vázákon is megjelenik, így a new yorki vázán, s ezenkívül az említett oxfordi kantharoson, egy a new yorkival egy sírban talált példányon, egy Bariban őrzött canosai vázán és női fejjel díszített kantharosokon.

32 Kétségtelen, hogy a fenti két változat két műhelyt képvisel, s mind a vázaforma, mind a festés stílusa arra mutat, hogy a második időben is későbbi az elsőnél. J)e ennél tovább is mehetünk. A «diszes stilus» rendszerezésének szerzői nem mulasztották el annak hangsúlyozását, hogy az alakos jelenetekkel és a női fejjel Például CVA Lecce 2, .",3. t. 4 -5. 26 Például CVA Mannheim 1, 42. t. 5; a gvíírű olykor csak festéssel van jelezve, így ( Y.\ Bologna 3, IV D r, 33. t. 1-2. 27 Például CVA Tarante 1, 1

Y D r, S. t. (i — 7 ; CVA Milano I, IV 1), 1 I. t. 5. 28 Néhány érdekesebb talp-változat: CVA Pologne I, 49. 1. 2; CVA Lecce 2, IV D r, 54. t, 1; CVA Bologna 3, IV 1) r, 33. t. 3 -4; CVA Como I, IV I), 10. t. 2; Budapest, Szépművészeti .Múzeum 50.265 (9. kép). 29 Lásd fent 19. jegyz. 30 Két publikált példány: Köm. Mitt. 69 (1962) 11. t. 1. és S i c h t e r m a n n, H. : i. m. (fent 4. jegyz.), 143. t., K. 88. "Bau r, P. V. C. : Catal. Stoddard Coll., 168. old., 71. kép, 261. sz. 32 Oliv e r, A.: i. m. 5. t. 3-4. és 6. t. 3; Rom. Mitt. 29 (1914) 94. old., 2. t. 3. Női fejjel például CVA Bruxelles 2, IV D b, 7. t. 3; CVA Braunschweig, 42. t. 5; CVA Karlsruhe, 2, 72. t. 0. és 7; CVA Stuttgart 1, 50. t. 3. és 4; CVA Milano 1, IV D, 11. t. 4; CVA Parma 2, IV D, 8. t, 2 —5. (négy lépcsős talppal).