Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 38. (Budapest, 1972)
HARASZTINÉ TAKÁCS MARIANNA: XV. századi spanyol mesterek művei Magyarországon
is működött katalán származású mester munkásságába beilleszteni, akinek nevét is feljegyezték az egykori források. 36 Csak feltevésként kockáztathatjuk meg, hogy a Szent Andrást ábrázoló tábla (13. kép) és az ugyanahhoz az oltárhoz tartozó budapesti magángyűjteményben levő Szent Péter apostol (14. kép) 37 az egykori ni agyardiószegi báró R. Kuffner-gyűjteményből származik. 38 Ebben a gyűjteményben több korai spanyol festmény is volt, mint erre majd a későbbiekben rátérünk és eléggé valószínűnek látszik, hogy az első világháború után a gyűjtemény egyes darabjai a Csehszlovákiához csatolt község kastélyából Magyarországra kerültek. Kétségtelen az, hogy 1939-ben mindkettő már szerepelt budapesti árverésen. 39 A képeket a katalógus nem reprodukálta, így a kutatók sem figyelhettek fel azokra. Későbbi sorsukról csak annyit tudunk, hogy 1950 után két különböző budapesti gyűjteményben bukkantak elő, árverésre azonban csak a Szent András került. Az 1965-ben a Szépművészeti Múzeumban rendezett spanyol kiállítás előkészületei kapcsán kezdtünk a festménnyel behatóan foglalkozni. A kutatás során kitűnt, hogy a művészettörténeti irodalomban szániontartott oly mester művével állunk szemben, akinek egyik alapvető fontosságú dokumentált műve ma is «in situ» a katalóniai San Lorenzo de Morímys mellett épített Ermita de la Piedad kápolnában található (15. kép). Az oltárművet és az oltármű elkészítésére a festővel 1480-ban kötött szerződést a kápolna tulajdonosa J. Rovira de Cabanes 1925ben közölte.' 10 A retabló első publikálása már régebben, 1904-ben megtörtént. 41 A két közlésben szerepel a mester, Francesco Solibes vagy Solives neve, akinek művészi egyéniségével a katalóniai quattrocento első monográfusa Sanpere y Miquel behatóan foglalkozik. Munkájában elénk rajzolódik a Jaime Huguet iskolájába sorolható mester, aki katalóniai tartózkodása után, mely feltehetően szülőhelye és művészi megformálódása szempontjából alapvető fontosságú volt, Aragóniába került,' 1- de valószínű, hogy több ízben járt ismételten Katalóniában és Aragóniában és mindkét tartományban keresett festőként működött. 1480-ban, a fennmaradt szerződés szerint Juan Piquer kereskedő és felesége részére egy retablót készített, amelynek középső tábláján, a Pietà-n Mária szélesen leomló köpenyének két oldalán maga Juan Piquer és felesége Margarita térdel. A retabló többi részében Mária és Jézus életének jeleneteit örökítette meg a banolasi születésű festő. Francisco Solives vagy Solibes (esetleg Ces Olives) feltehetően maga is festő családból származott és talán fia az a Francisco Olives, aki 1517 és 1570 között Tarragonában és leszármazottja az a Pablo Olives, aki ugyanott 1575 és 1591 között mint a város festője szerepel. 43 36 Szent András apostol, tempera, fa, 1411x52 cm. Ltsz. 65.1. Vétel a Bizományi Áruház Vállalat 1965-ös árverésén, 89. sz. Dr. Tompa Kálmán gyűjteményéből. 37 Tempera, fa, 143x52 cm. 38 Dr. Bedő Rudolf szóbeli közlése. 39 Almásy — Teleki Éva és Kállay Tamás művészeti aukció, 1939. november, 532. sz. Spanyol festő, XV. század vége: Szent András, fa, 143x52 cm.; 533. sz. Spanyol festő, XV. század vége: Szent Péter, fa, 143x52 cm. A kikiáltási ár egvenként 1500 pengő volt. 40 «Manresa», 1925. 20-21. 41 Vö. Pages v R u e d a, P. : Bullefí del Centre Excursionista de Catalunya, XIV. 1904. 336. 42 S a n p e r e y M i q u e 1, S.: Los cuatrocentistas catalanes. Barcelona, 1906. IL 198. 43 P o s t, Ch. R. : i. m. II. 1. 332 és R a f o 1 s, 4. F.: Diccionario Diográfico de Artistas de Cataluna. Barcelona, 1953. O. 266. 8* 115