Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 38. (Budapest, 1972)
HARASZTINÉ TAKÁCS MARIANNA: XV. századi spanyol mesterek művei Magyarországon
A budapestihez hasonló szent Sebestyén ábrázolások retablók középső képein, predellákon és oldalszárnyakon egyaránt egész Hispániában találhatók. A budapesti kép provincializmusa mellett ez is hozzájárult a tábla meghatározásának nehézségeihez, hiszen a közölt anyag ilyen provinciális fokon meglehetős hézagos. Nyilvánvaló volt, hogy a kissé naiv, de jellegzetes vonásokat mutató tábla neves mester művéhez nem kapcsolható: jellegzetességei a kasztíliai és leóni internacionális stílus körébe utalták. A viselet, melybe a világfi-szentet öltözteti mind Katalóniában, mind Kasztíliában előfordul. A sapka (chaperon), melyet Carmen Bernis a kasztíliai fejfedők (tocado-k) között is említ 14 ott a «capirotes»-ek között, a vállra lecsüngő típus, mely 1400 és 1435 körül kezd feltűnni a divatos öltözékek között és 1480 után elveszti népszerűségét. J. Covarrubias a Diccionario de Autoridades c. munkájában így írja le ezt a fajta fejfedőt: «un tocado formado de una rosea, un ruedo que cubre la cabeza y una chia de media vara en ancho que rodea el cuello». 15 Még Jaime Huguet egyik főművén, a tarrasai Sta Maria templom főoltára középső táblájának Szent Abdon-ja is, bár elegánsabb változatban, olyan tocado-t hord rövid redőzött köntösének vállán átvetve, mint a mi Sebestyénünk egyszerűbb, lábáig érő köpenyén. A budapesti táblán a kasztíliai nemzetközi stílus számos jellegzetessége megfigyelhető. Post azt a mestert, akihez képünk legközelebb áll, «Nicolas Frances tanítványának*) nevezte első ízben, 16 és a villalobosi plébániatemplomból később a granadai Meersmann-gyűjteménybe került apostolsorozat kapcsán emlékezik meg róla. 17 A budapesti képhez ebből a sorozatból az Evangélista János áll a legközelebb. Ennek tojásdad, síkszerűen megfestett arca, a cimpáknál erősen szélesedő orr, fájdalmas grimaszba gördülő szája és a kissé bambán merengő kancsalító szeme lovag-szentünk mesterével azonos kéztől származónak mutatja a táblát. Ezt látszik alátámasztani a sematikusan rajzolt kezek ábrázolása is. Ilyen keze van Sebestyénnek is, mely a pesti képen a lándzsát, a granadain a kelyhet inkább érinti, mint megragadja. Különbséget mindössze a sorozat figurái mögött elhelyezett háttérnél tapasztalunk, ahol a mester festett arabeszkek gazdag, szeszélyes szövedéke elé állította az apostolokat. Ezek a táblák (eredetileg 10 volt belőlük a villalobosi plébániatemplom Szent Félix tiszteletére rendelt oltárán) 18 ma már szétszóródtak ugyanúgy, mint az a négy jelenet, melyen Szent Félix életéből vett epizódokat ábrázolt az ismeretlen, Nicolas Frances leóni festő köréhez tartozó mester. 19 A zamórai topográfia 1927-ben megjelent kötete Villalobosban írja még le "Berni s, C. : El tocado masculin en Oastilla. Archivo Espanol de Arte, XXII, 1949. 129. 15 C o v a r r u b i a s, J. : Diccionario de Autoridades, Madrid, 1933. A Kasztíliában készült alkotások mellett Spanyolország más vidékein is laláihatók hasonló fejfedők. így egy Lorenzo de Zaragozának tulajdonított oltártáblán a Vall de Almonacid-i plébániatemplomban a nézőközönség körében az egyik figurán, tehát a valenciai későközépkori festészet egyik képviselőjénél. De szerepel hasonló a XV. század második felében igen sok olyan re tablón is, ahol a mindennapi életből vett tömegjelenetek vagy udvari öltözetű szentek ábrázolására kerülhetett sor. Vö. : Pos t, Ch. R, : A History ofSpanish Painting. Vol. VI. 2. Cambridge (Mass.), 1953. 583. old., 254. kép. 16 School of Nicolas Frances. L m. V. 1934. 322. 17 Uo. 102. kép. 18 Vö.: Gómez Moreno, M.: Catálogo Monumental de Espana. Provincia de Zamóra. (Madrid), 1927. 1 - 2. L 328. old., 788, 789. sz. «El retablo principal ha sido desmontado y, aunque barroco, se conservation en él las tablas de otro, pintadas en siglo XV. que formán dos series: la primera compose de un basamento con diez bustos de após toi es sobre fondos de oro grabado, midiendo 52 por 33 centimetros; ...» 19 Kettőt közöl Post a chicagói Harding gyűjteményben, i. m. VII. 2. 1938. 832. old., 331. és 332. kép, egyet Gudiol R i ear t, J.: Ars Hispániáé. Pintura Gótica. Madrid, 1955. 358. old., 310. kép.
