Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 37. (Budapest, 1971)

R. PETŐ MÁRIA: Egyiptomi szarvasmarha-szobrocska a Szépművészeti Múzeumban

Az Apis-bikák hátán díszes takaró, nyakukon általában csüngő-dísz van,

7 de igával az ábrázolásos anyagban sohasem fordulnak elő. A mi állatainkon a nyaktól erősen elváló, kidomborodó, egyes iga látható. Az igák sem egymással, sem szekérrúddal, vagy ekegerendellyel nincsenek összeköttetésben. B. v. Bothmer, a későegyiptomi bronzszobrászat kiváló ismerője levélbeli szíves közlésében az ábrázolás analógia nélküliségére utal,

8 és felveti azt a lehetőséget, hogy ebben az esetben Apis és tehénpárja együttes ábrázolásáról is lehetne szó. Td. de Meulenaere Apis bika kettős ábrázolásának tartja a szobrocskát. Minthogy a bronzanyagban hasonló ábrázolást nem találtunk, a szarvasmarhák páros szoborkiképzésének analógiáit más területen, az ún. szolgaszobrocskák között kereshetjük. J. H. Breasted összefoglaló munkájának

9 első fejezete a mezőgazdasági jellegű ábrázolásokkal foglalkozik. A <<szántó emberek» csoportjában szobrocskánkhoz meglepően hasonló darabok láthatók. Ezek a példányok fából készültek, négyszögű talapzaton állnak, rajta igába fogott ekét húzó ökörpár halad, az állatok mögött egy vagy két ember áll. Ezek a szobrocskák a XII. dinasztia idejebői származnak. A mi szobrocskáinkkal megegyező vonásaik a következők: a talapzat formája, a jelenet beállítása, az iga megléte. Különböznek anyagukban, az iga formájában, az ábrázolt szarvasmarha fajtájában, ugyanis a szolgaszobrok állata foltos, rövid szarvú marha, míg a Szépművészeti Múzeum szobrocskája a Primigenius marhához hasonló, lant alakú szarvállású állatot örökít meg. A mi szobrocskánkon feliratot és függesztőfület találunk, ez a körülmény kiemeli az ábrázolás vallásos jellegét. Szobrocskánk hiányos, az eke és a szántóember figurája talán későbbi rongálás áldozatául esett. Megjegyzendő, hogy a talapzaton, azon a helyen, ahol az analógiák szerint az embernek kellene állnia, cink szegecselés nyoma látható. A szobrocskánkon ábrázolt iga formája az ókori Keleten elterjedt egyik típust képviseli. Az antik fogatolásnak ugyanis kétféle módja ismeretes: az állat szarvához vagy az állat marjához erősített iga. Ez a kettősség az egész kor folyamán előfordul, olyannyira, hogy még jóval későbbi írók is utalnak az iga felhelyezésének kétféle módjára. A marjárom a gazdaságosabb, miként erre a későbbi írók közül a széles körű ismeretekkel rendelkező agrárszerző, Columella is utal.

10 Az egyiptomi ábrázolásokon eke elé, kordéba vagy kocsiba legtöbbször homlokjárommal fogták az állatokat.

11 Ez a fajta fogatolás látható a szolgaszobrocskákon is.

12 A nyakjárom, amely az állat marján helyezkedik el, tudomásunk szerint általánosan a későbbi időkben terjedt el. Szobrunkkal rokon igaábrázolás Mezopotámiából is ismert, az i. e. I. évezred elejéről. Ezen a reliefen kordéba fogott szarvasmarhákat láthatunk,

13 az állatokon marjárommal. A szobrunkon ábrázolt iga világosan mutatja, hogy ez a szerszám két részből áll, a felső ív valamilyen keményebb anyag, feltehetőleg bőrrel borított fa, melyre két végén bőr nyaklót erősítettek; az összeerősítés helye is kivehető az ábrázoláson. Az ókori igafajtákat formai szem7 L. a Szépművészeti Múzeumban lévő Apis-bika ábrázolásokat: Oroszlán Z. — 1) obrovitsA. : Az egyiptomi gyűjtemény. Vezető. Budapest, 1939. 992 ; S e h o t t, E. : Eine datierte Apisbronze. Revue d'Egyptologie. Paris, (1967) 19, 87 — 98. 8 Itt mondok köszönetet B. v. Bothmernek, a New York-i Brooklyn Múzeum curatorának szíves segítségéért. 9 Columella r. r. II/2. Les agronomes Latins. M. Nisard. Paris, 1877. 10 B r e a s t e d, J. IL : Egyptian Servant Statues. (É.n.) Pl. 2-3. 11 W r e s z i n s k i, W. : Atlas zur altägyptischen Kulturgeschichte. Leipzig, 8, 1936. 12 B r e a s t e d, J. H. : i. m. 13 Strommenge r, E. : Fünf Jahrtausende Mesopotamien. München, 1962. 218. III. Tiglatpilesar (744— 727) korabeli ábrázolás.