Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 37. (Budapest, 1971)
SZMODISNÉ ESZLÁRY ÉVA: Giaeomo Piazzetta szobrai magyarországi gyűjteményekben
gának, a eirbolyafenyőnek alpesi eredete alapján 3 felsőolaszországi mesterre gondolhatunk. S valóban ezen a területen — Velencében — találhatók szobrunk jellegéhez és stílusához közvetlenül kapcsolódó analógiák. A velencei San Giovanni e Paolo templom Rosario kápolnájában láthatók azok a művészi gonddal faragott, figurális, ornamentális motívumokkal és reliefekkel díszített háttámlák (dossale-k), melyeket nem ok nélkül neveznek Giaeomo Piazzetta szobrász legszerencsésebb alkotásainak. 4 Ezek is vörösfenyőből készültek — mint megtudtuk — a velenceiek által «cirmolo»-nak nevezett fából. 5 Vörösesbarna árnyalatú és nagyon könnyű fa ez. A vörösesbarna felületen a fény és árnyékkal való niodellálás mesteri módon nyilvánul meg, kiemeli a lényeges részeket, és fokozatosan siklik el a hangsúlytalanabb részek felé. A fény és árnyéknak ez a gyors és erős változása azonban nem borítja homályba az emberi test kitűnő ismeretéről tanúskodó figurák funkcionális szerepét. 0 A fény és árnyék kezelése és az emberi test ábrázolásának kvalitásai olyan vonások, amelyeket közösnek látunk a velencei szobrokon és a budapesti darabon. Giaeomo Piazzetta szobrász művészetének éppen ezek a vonásai lehettek hatással valami módon fiának, Giovanni Battistának festészetére. 7 A Pederobbából származó mester a XVII. századi Velence legnagyobb fafaragói közé tartozik, formázásának biztonsága és közvetlensége, eredeti felfogása és festői ihletettsége teszi azzá. 8 A XVIII. század kezdetén, 1705-ben halt meg Velencében. 9 Műhelyének tagjaival együtt dolgozott, éppen ezért munkáin sok esetben bizonyos színvonalbeli egyenetlenség figyelhető meg. 10 A nagy művein látható puttó-szobrok — például a San Giovanni e Paolo könyvtárának dekorációján, 11 vagy a velencei Scuola Grande di Santa Maria della Caritá számára készített bútorain, 12 (melyek most az adriai dóm sekrestyéjében állnak) —, konvencionálisabbak a budapesti darabnál. Giaeomo Piazzettának gazdag munkásságából ma már sokat nem ismerünk. 13 A budapesti karyatida figura képviseli azt a velencei barokk puttó-típust, amely méltó a Rosario kápolna férfialakokat ábrázoló karyatida figu3 A szobor faanyagának vizsgálatát Dr. Stieber József egyetemi docensnek köszönhetem. Szeretném itt is kifejezni hálámat munkámmal kapcsolatos szíves segítségéért. A szobor anyagára vonatkozóan szakvéleményéből a következő részeket idézzük : « . . . Ezek és más tulajdonságok alapján a kérdéses mintát a Pinus cembra (cirbolyafenyő) fatestének határozom meg. E fafaj Európában az Alpok és a Kárpátok havasi-alhavasi övében és a felső erdőhatáron 1900 — 2400 méter magasan, de a központi Alpokban ennél magasabban található. Fájának jellemző sajátságai: . . . Nem fényes, könnyű. Egyneműségén kívül kiváló tulajdonsága, hogy puha, térfogatát nem változtatja, és nagyon tartós. Gyantában való gazdagsága kellemes illatúvá teszi, s feltehetően e miatt a férgek (legalább kezdetben) nem szeretik. Mindezek miatt különösen szobrászmunkára alkalmas, de más műtárgyakra is. (Hollendonner 1913.) Feltehető tehát, hogy a szóban forgó szobrocska az Alpokból hozatott fából keszült.» á Semenzato, C. : La scultura veneta del seicento e del settecento. Venezia, 1900. 46; Giaeomo Piazzettának ez a műve a Scuola Grande della Caritá számára készült. Keletkezésének ideje nem ismeretes. (L. Lacchin, E.: Giaeomo Piazzetta scultore. Dedalo, IX, 1928- 1929. II. 498.) 5 Dr. G. Mariacher professzor úrnak mondok köszönetet a fa anyagát illető szíves tájékoztatásáért. 6 Giaeomo Piazzetta e művének kitűnő elemzését találhatjuk meg S e m e n z a t o, C: i. m., i. h. 7 Giaeomo Piazzetta szobrászaténak fia művészetére való hatását tárgyalja Semenz a t o, C. : i. m., i. h. ; L a c c h i n, E. : i. m. 500 — 502. 8 L a c c h i n, E.: i. m. 512-513. 9 L a c c h i n, E.: i. m. 513. 10 S e m e n z a t o, C. : i. m. 46. 11 Lac chin, E.: i. m. 493. és 495. 12 L a c c h i n, E. : i. m. 496 - 497. 13 S e m e n z a t o, C. : i. m. 47.
