Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 37. (Budapest, 1971)
DORIVAL, BERNARD: A budapesti Philippe de Champaigne-portré ismeretlen modelljének azonosítása
megmondják, hogy Henri Groulart «sans postérité»,, 7 azaz utódok nélkül távozott az élők sorából. Ennek okát Frondeville világítja meg, amikor azt írja, hogy «sans alliance» 8 halt meg, tehát egyáltalán nem kötött házasságot. Ebből levonható az a következtetés, hogy a Női képmás (40. kép), 9 amely a budapesti múzeumban párdarabjaként szerepel, nem felesége portréja, nem képmásának pendant-ja, és nem Philippe de Champaigne műve: erre az utóbbi következtetésre négy megfigyelés jogosít fel. Az első az, hogy a Női képmás nem szignált, és nem lenne érthető, hogy amennyiben Philippe de Champaigne festette, miért nem helyezett el rajta névjelzést úgy, mint Groulart képmásán. Másodszor, ez a Női képmás nincs egyensúlyban a Férfiképmással: hiányzik belőle az annyira jellegzetes mellvéd, amely a másikon megtalálható. Harmadszor, az ábrázolt személyek nem azonos lépték szerint készültek: Groulart alakja valamivel nagyobb pseudo-pendant-jának modelljénél. Végül, a Női képmás festésmódja, technikája is eltér a Férfiképmásétól, szárazabb, vékonyabb, banálisabb, nem idézi a testfelület elevenné tételének, a bőrfelület alatt keringő vér érzékeltetésének, a lüktető, meleg élet illúziókeltő visszaadásának művészetét, amelyet Philippe de Champaigne első, bruxelles-i tanulóévei folyamán alakított ki, s amelyet Párizsban sem felejtett el, s amely művészetének a XVII. századi francia festészetben olyan sajátos ízt ad. Ami bennünket illet, lehetetlennek tartjuk az ő kezét felismerni ebben a Női képmásban, amelynek a szerzőjét véleményünk szerint Németalföldön, pontosabban Mierevelt közelében kellene keresni. így tehát azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a két képmás nem párdarab. Pigler Andor nagyon helyes ösztönnel érezte meg ezt, amikor a Katalog der Galerie Alter Meister-hen ezt ívta: 10 «BeiPorträtpaaren ist es selten, daß der dargestellte Mann an der heraldischen Linksseite erscheint». Kétségtelenül a két képmás könnyebb eladhatósága kedvéért párosította Artaria 1806-ban a két festményt, amelyeknek semmi közük sem volt egymáshoz, hacsak nem a méretek hasonlósága. Lehetséges, hogy Henri Groulart képmását alul enyhén megcsonkította, azért, hogy még hasonlóbbá tegye a másik képmáshoz. A feltételezést hitelesíti az a tény, hogy a portrén a mellvéd széle kevésbé magas, mint általában Philippe de Champaigne-nél, és hogy a mester jelzése közelebb van a vászon alsó széléhez, mint az esetek többségében. Vegyük el tehát Philippe de Champaigne-től a 735. számú Női képmást, de tartsuk fenn szerzőségét annál a képmásnál (727. sz.), amelyről tudjuk, hogy Henri Groulart-t ábrázolja, újabb bizonyítékként többek között arra, hogy Philippe de Champaigne megrendelő közönségét Richelieu és XIII. Lajos halála (1042, illetve 1043) után főleg a «parlamenterek» (a szó XVII. századi érteim ében) körében vagy, ha úgy tetszik, a «gens de robe» miliőjében találta meg, amely a korszakban a francia társadalom legdinamikusabb elemének tűnik. Kiegészítve számos képmás, mint Omer Talon (Washington, National Gallery), Pomponne de Bellièvre (Aix-enProvence, Múzeum), Président de Mesme (Musée du Louvre) tanúságát, Henri Groulart képmása bizonyítja, hogy XIV. Lajos trónralépte (1643) és Mazarin halála (1001) között Philippe de Champaigne különösen, mint akkor mondották, a «robin»~ nek számára dolgozott, akiknek hivatástudata, becsületességre való törekvése s gyakran erkölcsi szigorúsága valóságos harmónia praestabilita-t teremtett a festő és közönsége között. Festő ritkán volt nagyobb összhangban közönségével és ennélfogva kedvezőbb helyzetben ahhoz, hogy képmásaikat festve műveit a legjellemzőbben, a legmeggyőzőbben és a legtökéletesebben alkossa meg. I î E RNA R DD O RT VA L (Paris) 7 La Chesnaye — Desbois: i. m. 8 F r o n ri e v i 11 e, H. de : i. m. 70. 9 P i g 1 e r, A.: i. m. I. 136. 10 P i g 1 e r, A. : i. m., i. h.
