Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 36. (Budapest, 1971)
Könyvszemle
KÖNYVSZEMLE Pigler, Andor : Museum der Bildenden Künste. Katalog der Galerie Alter Meister, I— II. Akadémiai Kiadó. Budapest 1967. Szövegkötet 852 oldal, táblakötet 400 kép. Minden múzeum életében nagy esemény, amikor egyik gyűjteményéről tudományos katalógus jelenik meg. A Szépművészeti Múzeum Közleményeinek 6. számában (1955) ismertettük Pigler Andornak 1954-ben magyar nyelven megjelent «A Pvégi Képtár katalógusa* c. művét, amely a múzeum világhírű képtárának tudományos feldolgozása volt. 1967-ben e katalógus, új festményekkel és új irodalommal bővítve, német nyelven látott napvilágot. Ezzel egy érdemes életmű és ugyanakkor a Szépművészeti Múzeum legjelentősebb gyűjteményének csaknem teljes anyaga vált hozzáférhetővé egy világnyelven a nemzetközi kutatás számára. A kétkötetes katalógus a szövegrészben az 1954-es kiadás 1643 képével szemben 2071 festményt tárgyal, az illusztrációs kötet pedig az 1954-es kiadás 300 képével szemben 400-at mutat be. A 428 festménytöbblet az 1954. évi katalógusban még fel nem dolgozott, de már 1953-ban a Szépművészeti Múzeumba került Zichy Jenő gyűjtemény anyagából, az 1953 — 63 közötti új szerzeményekből, a háborúban elkallódott és időközben megkerült darabokból (Hans v. Aachen: Hungária felszabadítása, Jan Brueghel: Aeneas az alvilágban, J. Wtewael: Paris ítélete és F. Guardi: Rio dei Mendicanti) és kis részben olyan festményekből adódik, amelyek az 1954-es katalógusban nem szerepeltek. Ilymódon gyakorlatilag tudományosan feldolgozottnak tekinthető a Régi Képtár egész gyűjteménye. Bár az új szerzeményeket csak 1963-ig lajstromozza a katalógus, az egyes képek irodalmánál vagy fontos új att rí bucióknál — minthogy a szerzőnek a nyomtatási előkészítés alatt erre még lehetősége volt, — olykor 1967-ig is eljut. A festmények nagy részének meghatározása és ikonográfiái értelmezése Pigler Andor négy évtizedes kutatómunkájának az eredménye. Más kutatók megállapításait mindig megemlíti, saját attribuciói és ikonográfiái meghatározásai név nélkül szerepelnek. A katalógus munkájában Pigler múzeumi munkatársain kívül, természetesen, a külföldi kutatók új eredményeit is felhasználta. Az 1954-es katalógusban még név nélkül említett festmények közül igen sok már szerzőmegnevezéssel szerepel. Többnek meghatározása e Bulletin közleményeiben, a múzeumi kiállítások katalógusaiban és a múzeum munkatársainak külföldi folyóiratokban megjelent publikációiban került közlésre. Hazai kutatók új attribuciói: Ltsz. 1071 — 82. Niccoló da Varallo; ltsz. 7179. Antonio Tempesta; ltsz. 488. N. Fouché; ltsz. 51.783. P. F. Romanelli; ltsz. 746. Cornelis de Vos; ltsz. 714. Pietro Novelli il Monrealese; ltsz. 1068. Jacob de Wit; ltsz. 851. és 895. J. v. de Kerckhoven; ltsz. 2138. és 6237 F. A. Maulbertseh, stb. Többnek Pigler magában az új katalógusban változtatta meg a szerző megnevezését: ltsz. 1358.
