Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 36. (Budapest, 1971)

GERSZI TERÉZ: Tanulmányok a Rembradt tanítványok rajzairól

de Groot-gyűjteményből származó, majd a Chr. P. van Eeghen tulajdonába került »Erdei út« (83. kép)

9 a legközelebbi analógiák a térkomponálás, a fák dús lombkoronájának jellegzetes rajza és a hangsúlyozott érzelmi-hangulati tartalom szempontjából. Furnerius erdei tájai nem csak a tekintetet befelé vezető, dinamikus térkomponálás miatt hatnak mozgalmasnak, élettelinek, hanem a különböző motívumok, de különösen a fák egyéni jellegű, lendületes ábrázolásmódja miatt is. A budapesti lapon a középtérben látható fákat mintha erős szél cibálná, az előtéri nagy fa a szabálytalan részletformákat mutató lombozat és a görcsös ágak expreszszív rajzával fokozottan mozgalmas, eleven és festői hatású. Hasonló jellegű, a már fentebb említett, Hofstede de Groot gyűjteményből származó tájrajz bal oldali facsoportjának ábrázolásmódja, de ott a lombozat rajza kalligrafikusabb, mint a budapesti lapon. Furnerius ezeken a művein a fák hangsúlyozott jelentőségű, felfokozott érzelmi hatást kifejező ábrázolásmódjára az ösztönzést nem Konincktól, hanem Rembrandttól kaphatta. Köninck lapjain a fáknak általában nincs olyan hangsúlyozott szerepük a kompozíció érzelmi-hangulati kifejezésében, mint Rembrandtnál és ennek megfelelően ábrázolásuk inkább dekoratív jellegű. A kompozíció, a térmélységet érzékeltető, befelé vezető úttal Rembrandtnak az 1040-es évek második felében kialakított újfajta térkomponálásával rokon. Rembrandt a térkomponálás ez új módszerével már korábban is kísérletezett; az 1040-es évek elején készült, vázlatkönyvbe tartozó krétarajzain figyelhetők meg először, hogy folyó, csatorna vagy út vezeti a tekintetet a középtérbe.

10 Rembrandt ezzel a felfokozott térélmény lehetőségét teremtette meg. Az 1040-es évek derekára datált rajzain

11 az új térkonstrukció határozottabb formát nyert és az 1640-es évek végén és 1650 körül készült rajzai között már az új térkompozíciójú táj a gyakoribb.

12 Ez az újfajta térszerkesztés az 1640-es évek derekán természetszerűleg több tájképfestő művészetében is megfigyelhető, így Jacob van Ruisdaelnál is, aki Philips Köninck™ hatott tágas, panoráma-tájképeinek megoldásánál.

13 Nehéz lenne eldönteni, hogy Furnerius melyikük alkotásaiból merített ösztönzést az új térkomponálásra, legvalószínűbbnek tűnik azonban, hogy Rembrandt műveiből, hiszen éppen azokban az esztendőkben 1640 — 45 között volt a tanítványa, amikor Rembrandt a térkompozíció új megoldásaival kezdett foglalkozni. Furnerius œuvre-je ma még csak nagyon hiányosan, bizonytalanul áll előttünk. Egyelőre csak rajzait ismerjük, közel negyvenet; ez azonban csak kis töredéke lehet műveinek. Lapjainak tanúsága szerint kora egyik legérdekesebb tájrajzolója volt. Valószínűleg már kortársai is nagyra értékelték művészetét; ennek egyik jele, hogy lapjairól közel egyidejű másolatok készültek. A drezdai grafikai gyűjteményben két Lambert Doomernek tulajdonított rajzban ismertünk Furnerius utáni kópiára. Az egyik,

14 amely erdőbe vezető utat 9 B e o k e r, F.: Handzeichnungen holländischer Meister aus der Sammlung C. Hofstede de Groot in Haag. Leipzig, 1923. 17. kép; Gelder, J. G. van: Prenten en Tekeningen. Amsterdam, 1958. 94. sz. A rajzra vonatkozó származási adatokért és a küldött fényképért ezúton is köszönetet mondok An Zwollónak. "Benesch, O. : i. m. IV. 803, 805. 800. 808. kat. sz. 11 B e n e s c h, O. : i. m. IV. 819, 820, 821. kat. sz. J- Benesch, O. : i. m. IV. 831 recto, 832, 838, 844, 845, 850, 851, 852. kat sz. 13 G e r s o n, H. : Philips Köninck. Berlin, 1936. 19. 14 Lambert Doomer: Erdei út. Toll, ecset, szépia, fekete kréta, vörös kréta, 178 X 280 mm. Ltsz. C 1354. Drezda, Kupferstiehkabinett.