Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 36. (Budapest, 1971)
G. AGGHÁZY MÁRIA: Leonardo da Vinci lovas szobra
A londoni példány. Mr. Pierre Jeannerat tulajdona. Teljes hossza: 27,8 cm. Teljes magassága: 24,2 cm. A talán nem egészen pontos mérésekkel magyarázható különbségek oka még az is lehet, hogy nem uránöntésről, hanem szabadon mintázott másolásról, illetve variációról van szó. Ötvözetét ugyan nem ismerjük, de külső formai jegyei és felületének vizsgálata alapján a New York-i példány párdarabjának tekinthető. E két ló hasrésze egyformán mélyebbre nyomott', beállításuk tükörképesen ellentétes. A kocsirúd számára csak a New York-i példányon készült rögzítési lehetőség, a londoni nem állt ahhoz és párjához annyira közel. Egymás felé eső oldalakon azonban közösen megtalálható a háts(') combok felső részén egy hosszúkás, bekarcolódással határolt folt, alul pedig egy háromszög alakú kis bevágódás. Ilyen szabálytalanságok kétszer egyformán öntési hibából nem adódhatnak. Itt lehettek azonban rögzítve a kocsiba fogáshoz szükséges szerszámok: gyeplő, farhám, stb. A fémfelület feketére patinázott és «lekoptatott» foltjainak helye, nagysága a két darabon teljesen egyforma. A New York-i lóról biztosan tudjuk, hogy ötvözete lényegében más, mint a budapesti, mert cinket (horgany, Zn) is tartalmaz. A dublini lószobor. Mr. John Hunt tulajdona. Teljes hossza 23,2 cm, teljes magassága 21,1 cm. Tömör. Súlya a jóval kisebb méret ellenére a legtöbb. 2,18 kg. Ebből a formamagot tehát nem távolították el. Egyetlen Öntőlyuk a fejtetőn: eldolgozott. A felület cizellált, ráspolyozot t. Patinája egyenlőtlenül felrakott fekete. A fogmeder aprólékos és szabályos bereszelése különösen bántó, természetellenes. Ötvözete a new yorkihoz hasonlóan cinket (Zn) tartalmaz és ez értéküket, az egyéb szempontoktól eltekintve is, lerontja. A New York-i Metropolitan Museum saját példányát eddig sem tartotta Leonardo művének, hanem csak követőjétől származónak a XVI. század végéről. — A dublini ló meredekebb ágaskodása a budapestiéhez hasonló, de jóval későbbi voltához semmi kétség sem férhet. — A londoni példány eddig 4 nemzetközi kiállításon, mint Leonardo műve szerepelt. Minden eddigi közvetlen megfigyelésünk és az írásos anyaggal való egybevetés után ezt most legalább is erősen kérdésesnek kell tartanunk. A budapesti vitathatatlanul a legkorábbi és mintakép volt a külön mintázott, de összetartozó New York-i és londoni párdarabok számára. Ezek beállítása, bizonytalanabb statikája gyengébb kvalitású; lágyabb, szétfolyóan puhább testalkatuk pedig manierista jellegű. Mesterüket nagy valószínűséggel Leone Leoni személyében kereshetjük. Leonardo öntéstechnikai rajzainak és az újonnan felfedezett madridi kódexekből közölt öntési előkészületi leírásainak a budapesti példány látszik a leginkább megfelelőnek. Kívánatos volna a fémössszetétel mennyiségi vizsgálata is, hogy a Leonardótól megadott óntartalomnak hogyan felel meg a mi szobrunk ötvözete. Merevítő rendszere elvben megegyező a windsori 12.349 sz. rajzon látható vázlattal, amit az 1490 — 92 közötti évekre datálnak. Az üreges test és a tömör lábak az ugyanott levő 12.351 sz. rajznak felelnek meg, aminek keletkezését az 1491 — 93 körüli évekre teszik. Ezen az (intőcsatornák jelzése arra vall, hogy a modellt egyik oldalára fektetve kívánta volna önteni. Ilyen módon tervezett öntésvázlat található a 8930-11. sz. madridi kódex 151. v. oldalán. Ebben a kódexben ugyancsak az 1491 és 1493-as évszámok szerepelnek. Az évszámok és rajzok a lépő lóról arra vallanak, hogy itt a Sforza-emlék kivitelezésének előkészítése történik. A technikai megoldások természet csen érvényesek az ágaskoi ló lófigurára is. A fent említett madridi rajzon az öntőlyukak helyzete a lótesten megfelel nagyjából a mi szobrunkon szabadon maradt (intőnyílásoknak. Ugyanennek a kódexkötetnek 149. r. oldalán viszont hátonfekvő helyzetben tervezett öntésmódról készített a mester bravúros rajzvázlatot. Ehhez tartozik azután a 151. v. oldalon levő, 1493. dec. 20-i szövegbejegyzés, miszerint «conchiudo gittare il cavallo mnzn coda ed adiacere . . .s> 43 Technikai kivitelezés tekintetében számunkra ez döntő jelentőségű. Tgaz, ugyanez az eljárás látható a New York-i lovon, de annak mestere Leone Leoni tudatosan utánozta Leonardót, hiszen a madridi kódexek az ő birtokában voltak és fia révén kerültek a spanyol uralkodó tulajdonába, A farokrésznél történi a formamag eltávolítása és utána a külön öntött rész beillesztése. A Leonardo-rajzok hátrészén látható nagyobi) nyílás annak bizonyítéka, hogy a mester lovasszobrot szándékozott készíteni, de a lovast szintén külön öntötte, annak technikai kivitelezése nem jelentett számára oly bonyolult problémát. C. AthdlÁZY MÁRIA Heydenreic h, L. H.: Bemerkungen . . . etc. Kunstchronik, XXI, 1968. 89
