Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 36. (Budapest, 1971)
G. AGGHÁZY MÁRIA: Leonardo da Vinci lovas szobra
Örökösétől, Francesco M<'Ízi-tői szerezte értesüléseit. Természetesen a régi Leonardokutatók ugyancsak használták Lomazzo munkáját. Az 1916 előtti tanulmányok szerzői azonban a megfelelő szövegrészeknél nem gondolhattak még a pesti szoborra, hiszen az akkor, pontosabban 1914-ig, százéves csipkerózsa álmát aludta tulajdonosának, Ferenczy Istvánnak rimaszombati padlásán. Míg a korábbi kutatók hallgatása természetes, addig nehezebben érthető, hogy a modern szerzők egy része is csak a régi, kiragadott lomazzói mondatot idézgette Leonardo szobrásza tevékenységének tárgyalásakor és azt is félreértve: «. . .si comesipuö vederé frà l'altre eose da un Cavallo di rilievo di plastica, fatto di sua manó, (Leonardo) ebe ha il Cavallier Leone Aretino statouario.» 1 Fnnek alapján korábban egy domborműnek tartott lóábrázolást kerestek, természetesen hiába, a «di rilievo di plastica» kifejezés nyomán. 5 Arra már volt alkalmunk rámutatni, hogy a «di rilievo» itt: kiemelkedő, jelentékeny, kiváló alkotást jelent, amilyennek Leonardo sajátkezű modelljét tartották Leone Leoni (1509— 1590) gyűjteményében. Nem vették azonban azt sem tudomásul, hogy Lomazzo, kérdéses fejezetében számos régi, egykorú és valamivel későbbi költői idézettel veti össze Leonardónak szóbanforgó lómodell jét. Mindezek a leírások pedig pontosan megfelelnek a mi ágaskodó lovasunknak (65. kép). Itt most újra idézzük Bernardo Tasso (1493— 1569) legbővebb szövegét: «F/leggiadro il destrier tutto morello, Stellato in fronte, è di tre pie balzano. Mordea d'ogn'hora il íren schiunioso è hello Et anitrendo si fà udir lontano, (ionfia le nari, soffia, è presto, è snello Saggira intorno al piccioletto nano, Non sà in un luogo star', ma con un piede La terra adhor' adhor' percuote è siede.» Bernardo Tasso, Torquato apja, volt az először Saragozában 1508-ban kinyomtatott népszerű Amadis-regénynek olasz átköltője. Ez a fenti részletet tartalmazó műve csak 1560-ban jelent meg olaszul nyomtatásban s 1585-ben miatta erős támadásban részesült, ami ellen fia, Torquato írt védekezést." De időszerűtlen volt a XVI. század második felében nemcsak a vitatott és kifogásolt rész, hanem a mi lovasunkra illő, Lomazzo-tól idézett B. Tasso részlet is. A «destrier», lovagi tornákban használt, forgolódó harci mén akkor már rég idejét múlta, akárcsak a portugál — 4 L o m a z z o, G. P. : i. m. 1 77. 5 Malaguzzi — Valér i, Fr. : La corte di Lodovico il Moro. II. Bramante e Leonardo da Vinci. Milano, 1915. 4(>S, 594. - Pedig B ichter, J. P.: The Literary Works of Leonardo da Vinci, compiled and edited from the Original Manuscripts c, először 1883-ban megjelent és most 1970-ben újra kiadott nagy művében (vol. II. 4.) a leonardói «Le figure di rilievo» kifejezést kizárólag, mint kerek, szabadon álló szobrászati alkotást értelmezi. 6 Apologia del Sig. Torquato Tasso in difesa della sua Gerusalemme liberata con alcune altre opere . . . e deU'Amadigi del Tasso Pad re. Feri-ara, I 585. Golligatum. Utólag kézzel számozott 23. laptól, majd a 40. laptól az «Aceademia Crusca» vitája. — A vád szerint Bernardo Tasso, Agathon írását (sz. Athén i. c. 448) szedte csak versbe még össze is zavarva annak meséjét. Ebből következtethető, hogy nem is a már keresztény, Lomazzótól szintén idézett Achilles Tatios (Tazio, Alexandria, i. u. IV. sz.) volt az érzelmes szerelmi történet első kitalálója. A firenzei «Aceademia Crusca»-ban szintén nagy vitát rendeztek az id. Tasso Amadisáról, azt minden részletében taglalva. Számunkra különösen egy sorának kiemelése és kifogásolása érdekes: «Suonano al tergo lor far être &• archi ...» A XVI. századvégi írástudók szerint itt a szerző harcosokat kívánt jellemezni, de ezt Publius Terentius Afer (i. e. 185 k. — 159) Eunuchus című művébe jobban illőnek találták volna,
