Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 36. (Budapest, 1971)
MRAVIK LÁSZLÓ: A budapesti «BROCARDVS»-portré néhány kérdéséhez
látás képességével is rendelkezett. A hárinasfejekre jellemző az ábrázolt arcok eltérő életkora. Az ókori Hekatékra ez a vonás nem jellemző. Ez a sajátosság a Prudentiaábrázolások egy másik középkoriasabb variációján is megfigyelhető, ahol az allegorikus alak kétarcú, tükörrel (ebben tükröződő arca a harmadik), körzővel és baziliszkusszal van ábrázolva. 1 '' dóval nehezebb a kalaphoz megfelelő analógiát találni. A motívum elsősorban néhány ókori római gemmán bukkan fel, ahol a felszabadított rabszolgának volt joga kalap viselésére. A középkorban ritkább, s inkább a heraldikában fordul elő. A motívum a renaissance és manierizmus korában ismét felbukkant. Esetünkben nagy segítséget nyújt egy 1575-ből datált németalföldi pecsét ábrázolása és felirata. 11 Ugyanúgy, mint a tárgyalt portrén, a kalap itt is lefelé hajló karimával és zsinórral van ellátva, s a felirat a motívum értelmezésében is segítséget nyújt. Mezejében ez olvasható: « LIBERTÁS AVREA», körirata pedig: «CVIVS MODERAT VR H APEN AS RATIO» (50. kép). Az egyik felirat még a római értelmezéssel esik egybe, a másik már módosult: a politikai cselekvéssel összefüggő bölcsességre, mértéktartásra utal. A pecsétet az 1575-ös bredai tanácskozás alkalmából adták ki és használták. Ez a körülmény a felirat magyarázatát hitelesíti: megint arra a következtetésre" juthatunk, hogy a kalap esetében is bölcsesség-szimbólumról van szó. A «V» jelzés értelmezésére a rokon portrék vizsgálatánál még röviden, kitérünk. A harmadik jegy, a tabula ansata attribútum voltát a sorozatban való helye bizonyítja. Az ilyen tábla régebijen — főleg az antik Rómában — nagyon elterjedt volt, s a legkülönbözőbb feliratoknak adott helyet. A füles tábla az idők során attribútummá vált. Megmaradt ugyan az a funkciója is, hogy általános jellegű magyarázó feliratokat vagy művésznevet hordozzon, de van az emlékanyagnak egy része, melyeknél egy bizonyos foglalkozásra, nevezetesen a jogtudományra jellemzően tűnik fel. Ezt bizonyítja a rajtuk levő felirat, de a felirat nélküli táblák is ide tartoznak. Néhány példa: 1. Bolognai szobrász 1520 körül : -Jogtudós képmása. A hatásos portré alkotóját régebben Sperandio Savelliben, majd Alfonso Lombardiban vélték felfedezni. Ábrázoltja valószínűleg Niccolo Sanuti jogtudós (57. kép). A tábla felirat nélküli, az ábrázolt jobbját a mellére helyezi. 15 2. Francesco Francia: Trónoló Mária gyermekével, Szent Lőrinccel és Jeromossal. A trón bázisán füles táblára írt szöveg: «QS. LVDOVTCVS 1)1 CALCINA DECRETORV. DOCTOR CANONICVS S.P. BON. REDIFICATOR AVCTOR QS DOMVS ET RESTAVRATOR H VI VIS ECCLESIAE. FECIT FIERI P. ME. FRANCIAM AVRIFICE BONON. ANO. MCCCCC.» A megrendelő Bolognában egyházjogi doktor volt. 16 3. Tiziano Vecellio: Fabrizio Salvaresio képmása. -Jobbra fent tabula ansata a következő felirattal: «MDLVIII. FABRICIVS SALVARESIVS ANNV. AGENS L. TITIAN] OPVS.» Az ábrázolt — bár személyéről ez idő szerint részletesebb ismereteink nincsenek, — az «ANNV AGENS» kifejezésből következőleg jogi tevékenységet folytató valaki lehetett. 17 13 V a n M a r 1 e, R. : i. m. II. 242. kép. 14 A u n e r, M. : i. m. ISO. kép. 15 Berlin (Kelet), Staatliche Museen, M2. sz. Terrakotta, 91 cm magas, eredetileg fest vi;. L. : Piscliner, H. : Malerei und Plastik. Berlin, I960. 120- 127. "Leningrád, Ermitage, 69. sz. Egykor a bolognai San Petronio templomban. L i pp i a n i, G.: Francesco Francia. Bergamo, 1913. 56. 17 Wien, Kunst historisches Museum, I 605. sz. Lipót Vilmos brüsszeli gyűjteményéből. O b e r h a m m e r, V.: Kunsthistorisches Museum, Gemäldegalerie, I. rész. Wien, 1965. 15L
